Csendes Percek február 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2013. február 13. szerda                       

Jer 30,1-10.

1 Így szólt az ÚR igéje Jeremiáshoz: 2 Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene:
Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket, amelyeket
kijelentettem neked! 3 Eljön az idő - így szól az ÚR -, amikor jóra
fordítom népemnek, Izráelnek és Júdának a sorsát - mondja az ÚR -, és
visszahozom őket arra a földre, amelyet őseiknek adtam, és birtokba
fogják azt venni. 4 Ezeket az igéket jelentette ki az ÚR Izráelről és
Júdáról. 5 Így szól az ÚR:
Riadt lármát hallok, rettegés van, nincs békesség!
6 Kérdezzétek meg, nézzetek utána: szokott-e szülni férfiember? Miért
látok ennyi férfit, ágyékára tett kézzel, mintha szülne? Miért vált
minden arc fakósárgává?
7 Jaj, mert nagy nap lesz az, nincs hozzá fogható! Nyomorúság ideje
lesz az Jákóbnak, de megszabadul belőle!
8 Azon a napon letöröm igáját nyakadról - így szól a Seregek URa -,
köteleidet leszaggatom. Nem szolgálnak többé idegeneknek, 9 hanem
Istenüket, az URat fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit adok
nekik.
10 Te azért ne félj, szolgám, Jákób - így szól az ÚR -, és ne reszkess,
Izráel! Mert én hazasegítelek a távolból, gyermekeidet a fogság
földjéről. Visszatér Jákób, és békében lesz, gondtalanul él, nem
riasztja senki.

                           HAMVAZÓSZERDA
                            

Ezt mondja az Úr: Írd le magadnak egy könyvbe mindazokat az igéket,
amelyeket kijelentettem neked! (Jer 30,2)

A fenti igeszakasz arra emlékeztet, milyen rövid tud lenni a memóriánk.
Jeremiás egy zűrzavaros időszakban szól Isten nevében a néphez, de
mielőtt Isten átadná a prófétának az üzenetet, utasítja, hogy "írd le".
Pedig biztosan nem felejtették volna el a mélységes szomorúság, fájdalom
és félelem időszakában érkező reménység üzenetét.
A békében és jólétben azonban gyorsan megfeledkezünk a múlt
megpróbáltatásairól. Ez a felejtés azonban veszélyes, mert könnyen
elbizakodhatunk, és azt hihetjük, hogy mi irányítjuk az életünket. Néha
még a szenvedés és kétségbeesés idején is felejtünk - megfeledkezünk a
reménységről és Isten ígéretéről, hogy a jelen helyzetünk nem a vég.
A böjti időszak segít minden évben emlékezni. Segít, hogy Istenre
figyeljünk, aki Krisztusban tudja, mit jelent szenvedni, és aki a
szenvedésben velünk van, és reménységet ad. A tanítványság az
emlékezésről szól. Emlékezünk arra, hogy Krisztus követése azt jelenti,
hogy meghalljuk a szenvedő kiáltását, és azt a reménységet kínáljuk, ami
csak Istentől jöhet. Nem felejtjük el, hogy a békesség nem olyasvalami,
amit önmagunkban ki tudunk munkálni. Az idei böjt is legyen mindannyiunk
számára ilyen időszak.

Imádság: Urunk, segíts emlékeznünk, hogy te nem hagyod el sem a
szenvedőt, sem azt, akinek jól megy sora. Ámen.

Emlékezz Isten szeretetére, és légy hálás!
Eric Burton-Krieger (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ISTEN SZERETETÉRŐL MEGFELEDKEZŐKÉRT!