Csendes Percek február 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2013. február 12. kedd                        

Zsolt 8,1-9.

1 A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Dávid
zsoltára.
2 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen
is megmutattad fenségedet!
3 Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat
ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót.
4 Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat,
amelyeket ráhelyeztél,
5 micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy
gondod van rá?
6 Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal
koronáztad meg.
7 Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél:
8 a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is,
9 az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak.
10 Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!

                          EGY APRÓ PORSZEM
                          

Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket
ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az
emberfia, hogy gondod van rá? (Zsolt 8,4-5)

Amikor Lucy unokám kétéves volt, sétálni mentünk, hogy feladjunk egy
levelet. A postaláda felé vezető úton láttuk a holdat; hatalmas, fényes,
fehér gömbként függött a fekete égbolton. Lucy eltelt csodálkozással.
Hónapokkal később még mindig emlegette. Mi felnőttek természetesnek
találjuk. Tudjuk, hogy ott van, számítunk rá, hogy látjuk, ha tiszta az
ég, és néha eltűnődünk azon, hogy emberek is jártak rajta.
Képzeljük el a zsoltárost kint az éjszakában, évszázadokkal az utcai
világítás létezése előtt. Talán a 8. zsoltár szerzője egy domboldalon
ült, őrizte a nyájat, hanyatt feküdt, és fél szemmel a birkákat figyelve
bámulta a mennyboltot. A zsoltár hűen írja le azt a csodálatot, amit
Lucy is érzett. A zsoltáros ráébredt arra, mennyire eltörpülünk, és
milyen jelentéktelenek vagyunk az égbolt nagyságához képest.
Még ha kicsiny voltunkról szól is a zsoltár, elismeri azt az értéket,
amit Istentől kapunk. Az ember a csúcsa Isten teremtésének. Különlegesek
vagyunk. Nézzünk csak a holdra, csodálkozzunk a csillagokon, és legyünk
hálásak Istennek azért az értékért, amit nekünk ad.

Imádság: Mindenható Isten, Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy különlegesek
vagyunk számodra! Ámen.

A végtelen világmindenségben Isten gyöngéden őriz minket.
Pam Pointer (Wiltshire, Anglia)

IMÁDKOZZUNK A CSILLAGÁSZOKÉRT ÉS FIZIKUSOKÉRT!