Csendes Percek február 11.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2013. február 11. hétfő                        

Mt 25,14-29.

Jézus mondja: 14 "Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő
ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15 Az egyiknek adott
öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek
képessége szerint, és elment idegenbe. 16 Az, aki az öt talentumot
kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik
ötöt. 17 Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. 18 Aki
pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura
pénzét. 19 Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura,
és számadást tartott velük. 20 Eljött az, aki az öt talentumot kapta,
odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál
át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. 21 Ura így szólt hozzá: Jól
van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj
be urad ünnepi lakomájára! 22 Odament az is, aki a két talentumot kapta,
és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két
talentumot nyertem. 23 Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a
kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi
lakomájára! 24 Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt
mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz,
ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. 25
Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd,
itt van, ami a tied. 26 Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest
szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is
gyűjtök, ahova nem szórtam? 27 Ezért el kellett volna vinned a pénzemet
a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt,
ami az enyém. 28 Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek
tíz talentuma van! 29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és
bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije
van."

                          FÉLELMEK NÉLKÜL
                           

Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram,
tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy... Félelmemben elmentem tehát...
(Mt 25,24-25)

A szüleim nagyon szerettek, de gyakran bíráltak. Ezért mindig féltem az
új dolgoktól, és hogy hibát követek el. Az egy talentumos szolga a
példabeszédben nagyon hasonlított rám.
Egy nyáron - már felnőtt koromban - nagyon szép paradicsomtermésünk
volt. Ki akartam próbálni egy új paradicsomos étel receptjét. "De mi
van, ha nem jól sikerül?" Még az ilyen apró dolgokban is azon vettem
észre magam, hogy félek a kudarctól. Bátorságért imádkoztam. Az étel
elég jól sikerült.
Eszembe jutottak esetek, amikor Isten egy új feladatra hívott, de
tétováztam megtenni. Ez a kis próbálkozás a szabadság érzésével töltött
el. Elhatároztam, hogy amikor legközelebb úgy érzem, Isten valamire
bátorít, amit azelőtt még nem próbáltam, erre a sikerélményre fogok
gondolni.
Később eldöntöttem, hogy egy on-line hittanfolyamon veszek részt.
Amikor utoljára tanultam, még nem létezett az Internet. De körülvett
Isten szerető jelenléte, amint bejelentkeztem a rendszerbe, beállítottam
a jelszavam, és válaszoltam a kérdésekre. Csináltam hibákat is, de
megtanultam, hogy nem kell tökéletesnek lennem; Isten csak annyit akar,
hogy megpróbáljam. Isten nem akarja, hogy félelemben éljek.

Imádság: Istenünk, segíts tudatában lennünk annak, hogy te akkor is
szeretsz bennünket, ha hibázunk. Ámen.

Isten meg akar szabadítani félelmeinktől.
Dorcas Linger Conrad (Nyugat-Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK AZ ÚJ DOLGOKTÓL!