Csendes Percek február 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2013. február 10. vasárnap                      

1Kor 1,1-17.

1 Pál, Krisztus Jézusnak Isten akaratából elhívott apostola, és
Szószthenész, a testvér, 2 az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban
van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és
saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus
nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják: 3
kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus
Krisztustól.
4 Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely
nektek a Krisztus Jézusban adatott. 5 Mert a vele való közösségben
mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, 6
amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. 7 Azért
nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus
Krisztus megjelenését várjátok, 8 aki meg is erősít titeket mindvégig,
hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. 9 Hű az
Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi
Urunkkal való közösségre.
10 A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy
mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek
szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel
igazodjatok egymáshoz. 11 Mert azt a hírt kaptam rólatok, testvéreim,
Khloé embereitől, hogy viszálykodások vannak közöttetek. 12 Úgy értem
ezt, hogy mindenki így beszél köztetek: "Én Pálé vagyok, én Apollósé, én
Kéfásé, én pedig Krisztusé." 13 Hát részekre szakítható-e Krisztus?
Talán Pál feszíttetett meg értetek, vagy Pál nevére keresztelkedtetek
meg? 14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek,
csak Kriszpuszt és Gájuszt, 15 nehogy azt mondhassa valaki, hogy az én
nevemre keresztelkedtetek meg. 16 Igaz, megkereszteltem még Sztefanász
házanépét is, rajtuk kívül azonban nem tudom, hogy mást is
megkereszteltem volna. 17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy
kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő
beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.

                      ÚJSZÖVETSÉGI GYÜLEKEZET
                       

Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely
nektek a Krisztus Jézusban adatott. (1Kor 1,4)

Néha hallom, amint az emberek ezt mondják: "Bárcsak jobban
hasonlítanánk az újszövetségi gyülekezetekhez!". Ilyenkor azt gondolom,
hogy jobban hasonlítunk az újszövetségi gyülekezethez, mint gondolnánk!
Vegyük például a korinthusiakat. Pál szerint a gyülekezetben
klikkesedés, hivalkodás, szexuális erkölcstelenség, polgári pereskedés,
civakodás, falánkság és iszákosság, a lelki ajándékok miatt való
megosztottság fordult elő. Néhányan a feltámadást is tagadták. Ez az
újszövetségi gyülekezet nem az, amire hasonlítanunk kellene.
Olykor, minél inkább részt veszünk a gyülekezet belső életében, annál
inkább elveszítjük a kedvünket. Észrevesszük a kicsinyes
féltékenykedéseket, a kedvesség hiányát, látunk vasárnapi iskolai
oktatókat, akik nem a szerint élnek, amit tanítanak, és
lelkipásztorokat, akik nem úgy cselekednek, amint prédikálnak. Talán
kísértésbe esünk, hogy elhagyjuk az egy-házat, vagy valamiféle nem
létező aranykorról álmodozzunk.
Mai egyházi problémáink nem lepnék meg Pál apostolt. Mégis hálát adott
Istennek a gyülekezetekért. Tudta, hogy Krisztus általuk munkálkodik, és
Krisztus bizonysága erősödik bennük. Hihette és mondhatta is mindezt, és
nem azért, mert a gyülekezetek hűek voltak, hanem azért, mert Isten volt
hű.

Imádság: Irgalmas Istenünk, segíts, hogy olyan gyülekezetté legyünk,
amilyennek látni szeretnél minket! Ámen.

Hihetünk az egyházban, mert Isten is így tesz.
Michael A. Macdonald (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A VISZÁLYKODÓ GYÜLEKEZETEKÉRT!