Csendes Percek október 30.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2012. október 30. kedd                        

Róm 5,1-8.

1 Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi
Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz
a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is,
hogy részesülünk az Isten dicsőségében. 3 De nem csak ezzel dicsekszünk,
hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás
munkálja ki az állhatatosságot, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a
kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert
szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. 6
Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus
értünk, istentelenekért. 7 Hiszen még az igazért is aligha halna meg
valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. 8 Isten azonban
abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt
értünk, amikor bűnösök voltunk.

                            EGYEDÜL ÉLVE
                            

Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is
megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban... amellyel az Isten
vigasztal minket. (2Kor 1,4)

Miután a férjem meghalt, egy időre a fiamhoz és családjához költöztem.
Később azonban ők a fiam üzleti ügyei miatt egy másik országba kerültek.
Egyedül maradtam. Az idő múlásával elbizonytalanodtam, és az önsajnálat
uralkodott el rajtam. Amikor azután imádkoztam a helyzetemért, egyre
inkább úgy éreztem, hogy Krisztusnak terve van velem.
Mialatt imádkoztam és útmutatásra vártam, észrevettem, hogy néhány
asszony szívesen foglalkozna mélyebben Isten igéjével. Elkezdtünk
rendszeresen találkozni, és tanulmányozni a Bibliát. Hamarosan
felfedeztem, hogy az Isten szavának való engedelmesség milyen változást
munkál életükben. Némelyiküknek bátorításra és tanácsra volt szüksége,
és láthattam, hogy a nagy Tanácsadó hogyan munkálkodik bennük.
Amikor a Római levélből ezt az igeszakaszt olvasom, jobban megértem,
hogy Isten hogyan fordíthatja örömre a nehézségeinket, ha állhatatosak
vagyunk. A magányosság érzésén felülkerekedhetünk, ha késszé tesszük
magunkat Isten számára, ha engedjük, hogy használja kezünket, lábunkat
és hangunkat a körülöttünk élők bátorítására és segítésére.

Imádság: Urunk, Jézusunk, amikor a magányosság érzésével küzdünk,
segíts hozzád fordulnunk, és erősíts, hogy kinyújtsuk kezünket mások
felé. Ámen.

Istennek minden egyes emberrel terve van.
Christabel Thomas (Bangalore, India)

IMÁDKOZZUNK A CSALÁDJUKTÓL TÁVOL ÉLŐ ÖZVEGYEKÉRT!