Csendes Percek október 31.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2012. október 31. szerda                       

1Móz 1,1-31.

1 Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. 2 A föld még
kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke
lebegett a vizek fölött. 3 Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És
lett világosság. 4 Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta
tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 5 És elnevezte Isten a
világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett
este, és lett reggel: első nap. 6 Azután ezt mondta Isten: Legyen
boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. 7
Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt
levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. 8 Azután
elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel:
második nap. 9 Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő
vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a száraz. És úgy történt. 10
Azután elnevezte Isten a szárazat földnek, az összegyűlt vizeket pedig
tengernek nevezte. És látta Isten, hogy ez jó. 11 Azután ezt mondta
Isten: Növesszen a föld növényeket: füvet, amely magvakat hoz,
gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő gyümölcsöt terem, amelyben magva
lesz a földön. És úgy történt. 12 Hajtott tehát a föld növényeket:
füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát,
amelynek ugyancsak fajtájának megfelelő magva van. És látta Isten, hogy
ez jó. 13 Így lett este, és lett reggel: harmadik nap. 14 Azután ezt
mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a
nappalt az éjszakától, és meghatározó jelei legyenek az ünnepeknek, a
napoknak és az esztendőknek. 15 Legyenek ezek világító testek az
égbolton, hogy világítsanak a földre. És úgy történt. 16 Megalkotta
Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy
uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék
éjszaka; meg a csillagokat. 17 Az égboltra helyezte őket Isten, hogy
világítsanak a földre, 18 és uralkodjanak nappal meg éjszaka, és
elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19
Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.
20 Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények
nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt. 21
És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő
különféle fajta úszó élőlényeket, és a különféle fajta madarakat. És
látta Isten, hogy ez jó. 22 Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok,
sokasodjatok, és töltsétek meg a tenger vizét; a madár is sokasodjék a
földön! 23 Így lett este, és lett reggel: ötödik nap. 24 Azután ezt
mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle
fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt.
25 Megalkotta Isten a különféle fajta földi állatokat, a különféle fajta
barmokat, meg a föld mindenféle csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez
jó.
26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk
hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az
egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27 Megteremtette
Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és
nővé teremtette őket. 28 Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik
Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a
földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó
minden élőlényen! 29 Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld
színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse
van: mindez legyen a ti eledeletek. 30 Minden földi állatnak, az ég
minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet
van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. 31 És látta
Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett
reggel: hatodik nap.

                       ISTEN SOKSZÍNŰ VILÁGA
                        

Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és
körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus. (Kol 3,11)

Ötéves voltam, és megkérdeztem édesanyámtól, miért olyan különböző
színűek az emberek. Elmesélte, hogyan akart Isten nagyon szép világot
teremteni. Isten megtöltötte a világot sötétbarna talajjal, fénylő sárga
napsugárral, hófödte hegyekkel, bársonyos-fekete éjszakai égbolttal és a
szivárványnál is színesebb virágokkal. Mivel azt akarta, hogy az emberek
ugyanezt a gazdag színvilágot jelenítsék meg, az egyiket sárgának
teremtette, mint a nap, a másikat feketének, mint az éjjeli égbolt,
azután fehérnek, mint a hó, és barnának, mint a jó termőtalaj.
A történet lényegét soha nem felejtem el. Sokszor hálát adtam Istennek,
hogy már fiatal koromban megtanultam, minden teremtmény gyönyörű, akár
az éjszakai égboltra tekintek, vagy a barátaimat látom, különböző
kulturális örökségeikkel.
A keresztyénség egyik legkedvesebb tanítása, hogy mindannyian Isten
gyermekei vagyunk, tekintet nélkül fajra, kultúrára vagy más külső
megkülönböztető jegyre. "Minden és mindenekben Krisztus" (Kol 3,11).
Arra hívattunk, hogy egymás felé "könyörületes szívet, jóságot,
alázatot, szelídséget, türelmet" (12) tanúsítsunk. Mindezek fölé pedig
"fel kell öltenünk a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent"
(14).

Imádság: Drága Urunk, segíts felismernünk és nagyra becsülnünk
teremtett világod szépségét. Ámen.

Isten szereti a sokszínűséget, ha ilyenné teremtette a világot.
Cathemae Cecchin (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK A KIREKESZTETT EMBEREKÉRT!