Csendes Percek január 19.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2012. január 19. csütörtök                      

2Kor 3,7-18.

7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt,
úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége
miatt, 8 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? 9 Mert ha a
kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság
szolgálata! 10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt
felülmúló dicsőség miatt. 11 Ha ugyanis a múlandó dicsőséges, mennyivel
inkább dicsőséges a maradandó. 12 Mivel tehát ilyen reménységünk van,
teljes nyíltsággal szólunk; 13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett
az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. 14 De az
ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a
lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak
Krisztusban tűnik el. 15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák,
lepel van a szívükön. 16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a
lepel. 17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18
Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr
dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke
által dicsőségről dicsőségre.

                       MÉG MINDIG EGY HERNYÓ
                        

Miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét
mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által
dicsőségről dicsőségre. (2Kor 3,18)

A szünidei bibliatáborban megkérdezte lelkészünk: Mi történik, amikor
Jézust a szívünkbe hívjuk? Kis kezek röppentek a levegőbe. Egy ötéves az
első sorban karjával integetett, és majd kiesett a padból: "Hernyóvá
változunk!" - mondta teljes meggyőződéssel. Magam tanítottam az
osztályának, hogyan változik a hernyó pillangóvá; szüleivel együtt jót
nevettünk szavain.
Másnap a lelkész emlékeztetett, lehet, hogy valóban az történik, amit a
gyermek mondott. Újra olvasva a pillangó életének szakaszait
egyetértettem vele. A hernyónak mindössze két törekvése van: enni és
növekedni. Csak egy ideig tud növekedni, aztán le kell vetnie a régi
bőrét, hogy folytatni tudja az átalakulást. Ez négyszer-ötször
megtörténik, mire pillangó lesz.
Habár régóta követem az Urat, még mindig csak "hernyó" vagyok. A Zsid
6,1 szavai szerint mindnyájunknak törekednünk kell a tökéletesség felé.
Ahhoz, hogy Jézushoz hasonlóvá legyünk, Isten igéjéből táplálkozunk, és
növekszünk. Igen, van, amikor úgy tűnik, megálltunk a növekedésben. Akár
lustaságból, vagy a bennünket elöntő nehézségek miatt nem akarjuk
levetni régi "bőrünket". Isten azonban hűséges - mindig és örökké vezet
minket, hogy Krisztushoz hasonlóvá legyünk.

Imádság: Istenünk, Szentlelked által formálj minket, hogy egyre inkább
olyanok legyünk, mint Krisztus. Ámen.

Az életünkben Isten munkája folyamatban van.
Anita Kramer (Ohio, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI NEM AKAR VÁLTOZNI!