Csendes Percek március 17.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2011. március 17. csütörtök                      

Mk 4,35-41.

35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk Jézus:
"Menjünk át a túlsó partra." 36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot,
magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is
voltak a nyomában. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok
becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 Ő pedig a hajó
hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így
szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" 39 Ő pedig
felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass
el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. 40 Akkor
ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" 41 Nagy
félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél
is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

                             FULDOKLÁS?
                             

Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú
nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! (Ézs
6,5)

Rendszeresen járok uszodába. Nemrégiben elkezdtem megfigyelni és
összehasonlítani a vízi-mentők és a bajba jutottak helyzetét.
Természetesen az életben a vízi-mentők szerepét választanám, de az
igazság az, hogy gyakran olyan helyzetbe kerülök, mint a fuldoklók.
Szükségem van Isten gondoskodására a mindennapi étel, ruha és lakóhely
tekintetében (Mt 6,33). Bűnös vagyok és szűkölködöm az Isten
dicsőségében (Róm 3,23). Éppen ezért amikor bevallom és megbánom
bűneimet, szükségem van a mindennapi megbocsátásra is (1Jn 1,9).
Fuldokló vagyok, és mint Ézsaiás, tisztátalan ajkú (Ézs 6,5). Mint Pál,
nem azt teszem, amit akarok, hanem azt, amit gyűlölök (Róm 7,15).
Péterhez hasonlóan próbálok Istennek segíteni, de úgy cselekszem, ahogy
azt az emberi értelmem diktálja (Mt 16,22; Jn 18,10-11) annak ellenére,
hogy én vagyok a fuldokló.
Vajon nem mindannyian fuldoklók vagyunk inkább, mint életmentők? Jézus
ezt mondta: "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa"
(Mt 5,3). Minél inkább felismerjük, milyen nagyon szükségünk van
Istenre, annál közelebb kerülünk Isten országához.

Imádság: Segíts Istenünk, ha úgy érezzük, süllyedünk, hogy eszünkbe
jusson, te mindig készen állsz segíteni. Ámen.

Szorongás helyett higgyük el: Életmentőnk készenlétben van.
Andry Baker (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FÉLNEK A VÍZTŐL!