Csendes Percek június 24.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2011. június 24. péntek                        

1Móz 22,1-14.

1 Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és
megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok. 2 Isten ezt mondta:
Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el
Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen,
amelyet majd megmondok neked! 3 Ábrahám fölkelt reggel, fölnyergelte a
szamarát, maga mellé vette két szolgáját meg Izsákot, a fiát. Fát is
hasogatott az áldozathoz. Azután elindult arra a helyre, amelyet az
Isten mondott neki. 4 A harmadik napon fölemelte tekintetét Ábrahám, és
meglátta azt a helyet messziről. 5 Ekkor így szólt Ábrahám a
szolgáihoz: Maradjatok itt a szamárral, én pedig a fiammal elmegyek
oda, imádkozunk, és utána visszatérünk hozzátok. 6 Fogta tehát Ábrahám
az égőáldozathoz való fát, rátette a fiára, Izsákra, ő maga pedig a
tüzet meg a kést vitte; így mentek ketten együtt. 7 De Izsák
megszólította apját, Ábrahámot: Apám! Ő pedig felelt: Itt vagyok, fiam.
A fiú megkérdezte: Itt van a tűz meg a fa, de hol van az áldozatra való
bárány? 8 Ábrahám azt mondta: Isten majd gondoskodik az áldozatra való
bárányról, fiam. Így mentek tovább ketten együtt. 9 Amikor eljutottak
arra a helyre, amelyet Isten mondott neki, oltárt épített ott Ábrahám,
rárakta a fadarabokat, megkötözte a fiát, Izsákot, és föltette az
oltárra a fadarabok tetejére. 10 De amint kinyújtotta Ábrahám a kezét,
és már fogta a kést, hogy levágja a fiát, 11 kiáltott neki az ÚR
angyala a mennyből: Ábrahám! Ábrahám! Ő így felelt: Itt vagyo 12 Az
angyal így szólt: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert
most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a
fiadat, a te egyetlenedet. 13 Akkor fölemelte Ábrahám a tekintetét, és
meglátta, hogy ott van egy kos, szarvánál fogva fönnakadva a bozótban.
Odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia
helyett. 14 Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az ÚR
gondoskodik. Ma ezt mondják: Az ÚR hegyén a gondviselés.

                         EGY KOS A BOZÓTBAN
                         

Vizet fakasztok a pusztában, és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak
választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy
hirdesse dicsértemet. (Ézs 43,20-21)

Az elmúlt években az egész világon nehéz lett a gazdasági helyzet.
Legtöbben ismerünk olyan családot, barátokat és munkatársakat, akiknek
fizetéscsökkenést vagy munkahelyük elvesztését kellett átélniük, és
lehetséges, hogy mi magunk is abban a fenyegetettségben élünk, hogy
bármikor felmondhatnak. Talán minden reggel úgy ébredünk, hogy
feltesszük magunkban a kérdést: Lehet, hogy ez lesz az a bizonyos nap?
Győzködjük magunkat, hogy a mi munkánk miért fontosabb, mint másoké, de
tisztában vagyunk azzal, hogy mindenki munkája létfontosságú, és
egyformán fontosak vagyunk.
Amint egyre jobban elcsüggedtem, eszembe jutott az a biblia rész, mikor
Ábrahám arra készül, hogy fiát, Izsákot felvigye a hegyre, és ott
feláldozza. Ábrahám elkötelezettségét és hitét látva, Isten szabadulást
biztosított ebből a szorult helyzetéből, és gondoskodott áldozati
állatról, egy kosról.
A vállalatok és a cégek mindent megtesznek a túlélésért. Meg vagyok
győződve róla, hogy bármilyen nehéznek tűnik is az élet, bízhatunk
Istenben. Teljesen rábízhatjuk magunkat, és abban a tudatban élhetünk,
hogy fontosak vagyunk Isten előtt.

Imádság: Istenünk, bármilyen nehéz is életünk, hadd jusson eszünkbe,
kik vagyunk, és kihez tartozunk. Ámen.

Nem egy munkahely és nem a bankszámlánk, hanem Isten a biztonságunk
egyedüli forrása.
Shawana A. Brown (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELVESZTETTÉK MUNKÁJUKAT!