Csendes Percek április 17.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. április 17. vasárnap                      

Mt 27,45-56.

45 Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. 46
Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: "Éli, éli, lamá
sabaktáni!" azaz: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"
47 Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak:
"Illést hívja." 48 Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot,
megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki. 49 A többiek
pedig ezt mondták: "Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse." 50
Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. 51 És íme,
a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült,
és a sziklák meghasadtak. 52 A sírok megnyíltak, és sok elhunyt
szentnek feltámadt a teste. 53 Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus
feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54
Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a
földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak:
"Bizony, Isten Fia volt ez!" 55 Volt ott sok asszony is, akik távolról
figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.
56 Köztük volt a magdalai Mária és Mária, a Jakab és József anyja,
valamint a Zebedeus fiainak anyja.

                           VIRÁGVASÁRNAP
                            

A százados így szólt: "Bizony, Isten Fia volt ez!" (Mt 27,54)

Virágvasárnap van, a nagyhét kezdete, amikor Jézus Jeruzsálembe való
győzelmes bevonulásán, a tömegeken és a hozsánnákon túl tekintünk, egy
magányos és elszigetelt időszakra. Az első nagypéntekre gondolva a
kereszt emlékeztet bennünket, hogy csak az Istennek való
engedelmeskedés által szerezte meg Jézus a győzelmet.
Az eljövendő dicsőség ünneplése egy pálmaágakkal borított úton
kezdődött. Ahogy tovább tekintünk a keresztre, az éljenzés nincs
elfelejtve, a Jézus elé letett pálmaágak nem hiábavalók. Isten Fia
engedelmes egészen a halálig.
Talán a Megváltó halála körül történt jelek és csodák késztették a
századost, hogy kimondja hitvallását, "Bizony, Isten Fia volt ez!" (Mt
27,54). Lehet, hogy megkísért minket a gondolat, hogy leértékeljük,
vagy hogy kevésre tartsuk hitvallását. De Jézus Jn 12,32-ben mondja:
"Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket."
Az Írás nem számol be arról, hogy hitvallása után mit tett a százados.
Megváltozott az élete? Története arra hív bennünket, hogy saját
hitvallásunkon elgondolkozzunk, és megkérdezzük magunktól: Hogyan
változtatott ez meg engem?

Imádság: Drága Jézusom, megvallom, hogy te igazán az Isten Fia vagy.
Ámen.

Ha Jézust Úrnak valljuk, ez hitünk megélésének kezdete.
Alvin B. Deer (Oklahoma, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KÜZDENEK, HOGY HINNI TUDJANAK!