Csendes Percek október 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2010. október 14. csütörtök                      

Róm 12,1-8.

1 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos
istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul,
amely tetszik az Istennek; 2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem
változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az
Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek:
ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra
igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit
mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem
minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a
Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adatott
kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is:
ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7 ha
valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban
munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8 a buzdító a buzdításban, az
adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig
jókedvvel.

                            JELZŐTÁBLÁK
                             

Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem
mehet az Atyához, csakis énáltalam. (Jn 14,6)

Mostanában történt, hogy a munkából hazamenet elvittem néhány könyvet
egy ügyfélnek. Azt hittem, tudom a főútra visszavezető utat, és az
útjelző táblákra egyáltalán nem figyeltem. Miután saját
tájékozódó-képességemben bíztam, jó nagy kerülőutat kellett tennem, és
sok időt elvesztegettem.
Később eltöprengtem ezen az eseten, és ráébredtem, hogy milyen sokszor
saját tájékozódó-képességemre hagyatkozom. Szégyenkezem, hogy mivel nem
Jézusra támaszkodom, hogy ő mutassa meg az irányt, megbotlom az
akadályokban. Nem nézek Istenre, hogy megmutassa nekem az igazságot
minden körülmények között, és az élet tökéletes útjaira vezessen.
Azóta igyekszem minden egyes döntésemnél az Úrra bízni magam, kérve őt,
igazítson el, melyik úton kellene mennem. Imádsággal kezdve napom,
tanulmányozva Isten igéit és elgondolkozva rajtuk, és aztán nyugodtan
meghallgatva Isten útmutatását már nem cselekszem ösztönösen. Ehelyett
megtapasztalom azt a nyugalmat, amit az a tudat ad, hogy a jó úton
járok. Ha elfogadjuk Urunk irányítását, biztosak lehetünk, hogy
szolgáló, Isten kegyelmében bővelkedő életünk lesz.

Imádság: Drága Istenünk, add meg nekünk a kegyelmet, hogy kövessük
irányításod és útmutatásod! Ámen.

Hol találom meg Isten iránymutatását életemben?
Renny Stoltz (Gauteng, Dél-Afrika)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELTÉVEDTEK!