Csendes Percek október 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2010. október 13. szerda                       

Zsolt 57.

1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid
bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.
2 Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a
lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a
veszedelem.
3 A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.
4 Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.)
Isten elküldi szeretetét és hűségét.
5 Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk
lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.
6 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész
földön!
7 Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem,
de maguk estek bele. (Szela.)
8 Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és
zengedezzek!
9 Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
10 Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek
közt,
11 mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
12 Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész
földön!

                       MŰVÉSZET A SÖTÉTSÉGBEN
                       

Kész a szívem Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és
zengedezzek! (Zsolt 57,8)

Apám temetése után egyik reggelen, azon vettem észre magam, hogy
imádság közben rám tör a fájdalom, némán bámulom a falat. Újra átélve
az előző héten történteket, és felidézve a sok, családom felé tett
kedves megnyilvánulást, hirtelen arra vágytam, hogy a köszönőlap
mellett, másként is kifejezzem hálámat szüleim lelkipásztorának és
néhány segítőkész szomszédnak.
Elhatároztam, hogy saját kézzel készített ajándékokat küldök. A
következő pár napban, amikor az ajándékokat készítettem, úgy éreztem,
ahelyett, hogy elvesznék a fájdalomban, imádságos alkotásba merültem. A
hangulatom megváltozott, és mire ajándékaimat a postára vittem, vigaszt
találtam.
Újra felidézem ezt az érzést, amikor az 57. zsoltárt olvasom, amit
szerzője egy barlangban rejtőzködve, életét féltve írt meg. Dávid, - a
pásztor, a harcos katona és király - költő és muzsikus is volt.
Kétségtelen, hogy "éneke a sötétben" békét és nyugalmat adott neki, és
most ugyanezt adja nekünk. Arra is emlékeztet bennünket, hogy
mindnyájunknak adatott valamilyen alkotói képesség. Legyen az zenei,
kézműves, háziasszonyi vagy üzleti tehetség, Istennek szentelhetjük és
jót tehetünk vele másoknak. Ha használjuk ezeket a képességeket -
különösen ha válságban vagyunk, - sok erőt meríthetünk belőle.

Imádság: Urunk, segíts nekünk tehetségünket mások segítésére
használnunk, még fájdalmaink között is! Ámen.

A másoknak tett szolgálat fényt hoz a sötét napokba.
Deanna Overstreet (Új-Mexikó, USA)

IMÁDKOZZUNK A MŰVÉSZEKÉRT!