Csendes Percek február 2.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2010. február 2. kedd                         

2Móz 13,20-22; 16,1-5.

20 Azután fölkerekedtek Izráel fiai Szukkótból, és tábort ütöttek
Étámban, a puszta szélén. 21 Az ÚR pedig előttük ment nappal
felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy
világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. 22 Nem távozott el a
felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.
1 Azután útnak indultak Élímből. Megérkezett Izráel fiainak egész
közössége a Szín-pusztába, amely Élím és a Sínai között van, a második
hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. 2 És
zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a
pusztában. 3 Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna
meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk,
és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a
pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? 4 De az
ÚR azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből.
Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem
próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. 5 Amikor a
hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz,
mint amennyit napról napra szednek.

                        A PUSZTÁN KERESZTÜL
                         

Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,20)

Fiúkoromban gyakran énekeltünk a templomban egy karéneket, amiben a
következő sorok voltak: "Az én Uram ismeri az utat a pusztán keresztül;
nem kell mást tennem, mint követnem őt." Az Úr átvezette Izráel fiait
Egyiptom és az ígéret földje közötti pusztán. Nappal egy felhőoszlop
irányította őket, éjjel pedig egy tűzoszlop. Az Úr ételről is
gondoskodott, a mennyből hullatott nekik mannát.
Isten gyermekei ma is sokféle pusztaságon mennek keresztül. Lehet, hogy
a mi pusztánk egy próbatétel vagy csalódás durva országa, a bánat és
szenvedés kietlen vidéke. De bármennyire is így érezzük, nem vagyunk
egyedül. Jézus megígérte, hogy mindig velünk marad, és figyelemmel
kísér bennünket nehéz utunkon. Ahogyan Isten ellátta népét az egyiptomi
kivonuláskor, ugyanúgy nekünk is megadja, amire szükségünk van az úton.
Isten erőt ad. Isten gondoskodik. Mindössze annyit kell tennünk, hogy
követjük őt.

Imádság: Urunk, köszönjük neked, hogy velünk vagy, bármilyen úton is
kell haladnunk. Amikor pusztaságba jutunk, vezess bennünket. Bízunk
benned, hogy erőt adsz, amíg az út végére nem érünk! Ámen.

Hogyan támogat engem Isten a "pusztában"?
Ted De Hass (Iowa, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK LELKI PUSZTASÁGBAN VANNAK!