Csendes Percek február 3.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2010. február 3. szerda                        

ApCsel 3,1-10.

1 Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére,
délután három órára. 2 Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit
napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet
Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. 3
Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba,
alamizsnát kért tőlük. 4 Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és
azt mondta: "Nézz ránk!" 5 Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük
valamit. 6 Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de
amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel,
és járj!" 7 És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal
megerősödött a lába és a bokája, 8 felugrott, talpra állt, és járt.
Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az
Istent. 9 Látta őt az egész nép, amint járkál, és dicséri az Istent. 10
Felismerték, hogy ő az, aki alamizsnáért szokott ülni a templom
Ékes-kapujában. És félelemmel telve csodálkoztak azon, ami vele
történt.

                         MIRE VAN SZÜKSÉG?
                          

Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked. (ApCsel 3,6)

Egy napon, amikor külföldi barátnőmmel vártuk, hogy metrószerelvényünk
elinduljon az állomásról, egy láb nélküli koldus közeledett felénk
kerekesszékével. Felnézett ránk, és szánalomért esedezett. Anélkül,
hogy a szemébe néztem volna, kétszer annyi pénzt adtam neki, mint
amennyit általában szoktam adni a kéregetőknek, de arcom szenvtelen és
elítélő volt. Barátnőm hosszasan keresgélt a pénztárcájában. Végül
fogta, és az összes aprót a koldus tenyerébe borította,
kézmozdulatokkal jelezve, hogy ennyi pénze volt összesen. Úgy tűnt, a
férfi megérti. Elkezdte nézni a barátnőm egyik ujján lévő gyűrűt.
Mosolyogva, gesztikulálva tudtunkra adta, hogy felismerte a rajta lévő
keresztyén szimbólumot.
A barátnőm visszamosolygott rá. Azután a férfi megfogta a barátnőm
kezét, és csókolgatni kezdte a gyűrűt és a kezét. Ismét
kézmozdulatokkal jelezte, hogy szeretné, ha arcon csókolná. Az egész
metrókocsi figyelte, ahogy odahajolt, és megcsókolta a koldus könnyes
piszkos arcát. Egy kis időre megölelték egymást, majd a férfi
továbbment a kocsi belsejébe.
Erről jutott eszembe, amit Péter apostol mondott, és cselekedett a
fenti igerészben. Én több pénzt adtam a koldusnak, de a barátnőm
szeretetet és együttérzést is adott neki.

Imádság: Urunk, segíts, hogy figyelmesek legyünk, és az embereknek azt
adjuk, amire igazán szükségük van! Ámen.

Ma annyit adok a rászorulóknak, amennyit csak tudok.
Lena Kim (Moszkva, Oroszország)

IMÁDKOZZUNK A KOLDUSOKÉRT, AKIKKEL MA TALÁLKOZUNK!