Csendes Percek december 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2010. december 18. szombat                      

Jn 13,1-17.

1 A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája,
amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit
e világban, szerette őket mindvégig. 2 És vacsora közben, amikor az
ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy
árulja el őt, 3 Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és
hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: 4 felkelt a vacsorától,
letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; 5 azután
vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és
törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. 6 Eközben Simon
Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" 7
Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de
később majd megérted." 8 Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem
mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi
közöd sincs hozzám." 9 Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak
a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" 10 Jézus így szólt
hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát
mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem
mind." 11 Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok
mindnyájan tiszták."
12 Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét
letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek?
13 Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az
vagyok. 14 Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester,
nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek,
hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. 16 Bizony, bizony,
mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem
nagyobb annál, aki elküldte. 17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek,
ha így cselekesztek.

                          KRISZTUS ILLATA
                           

Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők,
mind az elkárhozók között. (2Kor 2,15)

Unokám születésének reggelén lányom, Andrea, hajnal 5 órakor
jelentkezett be a kórházba. Tizenöt perccel később egy ápoló megállt a
szoba ajtajában, ahol a lányom és vejem, Tim várakozott, és ezt mondta:
"Valaki látni szeretné." A látogató egy 80 éves presbiter volt abból a
gyülekezetből, ahol Tim ifjúsági lelkészként szolgál.
Ez a presbiter a következő néhány percben együtt imádkozott Andreával
és Timmel a szülésért. Amikor elment, az ügyeletes nővér megkérdezte,
hogy ki volt ez az ember.
Tim válaszolt: "Ő az egyik gyülekezeti vezetőnk". "Tudtam, tudtam. -
mondta a nővér - Jézus illata áradt belőle!"
Amiről a nővér nem tudott, hogy ugyanez a presbiter két nappal azelőtt
ennivalót hozott át, amit ő maga készített nekünk az elkövetkező sűrű
napokra. Mi mindannyian megtapasztaltuk, hogy Krisztus illatát
hordozta. Ha jó hír vagyunk mások számára, az gyakran megnyitja
előttünk az ajtót, hogy később megoszthassuk velük a szabadítás jó
hírét.

Imádság: Édes Istenünk, bocsásd meg nekünk önzőségünket. Segíts, hogy
szem előtt tarthassuk mások szükségleteit, hogy jó hír legyünk mások
számára, mielőtt elmondjuk nekik a jó hírt. Jézus nevében imádkozunk.
Ámen.

Hogyan lehetek "Krisztus illata" valakinek a mai napon?
Andy Baker (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK GYÜLEKEZETI ELÖLJÁRÓINKÉRT!