Csendes Percek december 10.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2010. december 10. péntek

Róm 8,38-39.

38 Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem 
fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39 sem magasság, 
sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten 
szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

                           MEGVILÁGÍTOTT ÚT

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)

4.45-kor elhagytam a házat, hogy szokásos reggeli futásomra induljak. 
Vidéken élek, így a korai sportoláshoz a fényt a hold, a csillagok és a 
farmokról kiszűrődő lámpák adják. Előre örültem, hogy teliholdnál futhatok, 
de a felhők eltakarták a holdat. Nagyon csalódott voltam. A sötétség miatt 
kettős kihívást kellett legyőznöm: figyelnem kellett, hol fussak, és hogyan 
tegyem láthatóvá magam a korai járművek számára.
A futás végéhez közeledvén, a felhők között támadt egy kis rés, melyen 
keresztül megláthattam a holdat. Nemcsak gyönyörűséges foltminta rajzolódott 
ki a sötét és világos részekből, hanem az utamat is megvilágította.
Ha sötétség vesz körül, gyakran érezzük magunkat csapdában, kirekesztettnek, 
elveszettnek, nyugtalannak, aggódónak és elhagyatottnak. Nem tudjuk, hol 
vagyunk, és nem találjuk, merre akarunk menni. Szükségünk van az irányt 
mutató fényre.
Azon a reggelen a csodás holdfény eszembe juttatta, hogy sohasem vagyunk 
egyedül. Velünk jár Isten, szeretettel, figyelemmel és törődéssel. Még ha az 
életünkben megjelenő sötétség miatt elveszettnek vagy eltévedtnek érezzük is 
magunkat, Isten megkeres bennünket és megvilágítja az utat.

Imádság: Istenünk, segíts megértenünk, hogy a sötét időszakokban is velünk 
vagy, vezetsz bennünket, vigaszt nyújtasz, és bátorítást adsz igéd által. 
Köszönjük! Ámen.

Isten igéje lámpás a sötétségünkben.
Cole Warner (Wisconsin, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÉJSZAKAI MŰSZAKBAN DOLGOZÓKÉRT!