Csendes Percek december 11.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2010. december 11. szombat                      

Lk 24,30-52.

30 És amikor asztalhoz telepedett velük Jézus, vette a kenyeret,
megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a szemük, és
felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymásnak:
"Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor
feltárta előttünk az Írásokat?" 33 Még abban az órában útra keltek, és
visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a
velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak. 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és
hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
36 Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így
köszöntötte őket: "Békesség nektek!" 37 Azok megrettentek, és
félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38 Ő azonban így
szólt hozzájuk: "Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a
szívetekben? 39 Nézzétek meg a kezemet és a lábamat, hogy valóban én
vagyok. Tapintsatok meg, és lássatok. Mert a szellemnek nincs húsa és
csontja, de amint látjátok, nekem van." 40 És ezeket mondva, megmutatta
nekik a kezét és a lábát. 41 Mikor pedig még mindig nem mertek hinni
örömükben, és csak csodálkoztak, megkérdezte tőlük: "Van-e itt valami
ennivalótok?" 42 Erre adtak neki egy darab sült halat. 43 Elvette és
szemük láttára megette. 44 Majd így szólt hozzájuk: "Ezt mondtam
nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami
meg van írva rólam a Mózes törvényében, a próféták könyvében és a
zsoltárokban." 45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az
Írásokat, 46 és így szólt nekik: "Így van megírva: a Krisztusnak
szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak
közül, 47 és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot
minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. 48 Ti vagytok erre a tanúk. 49
És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a
városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel."
50 Ezután kivitte őket Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta
őket. 51 És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a
mennybe. 52 Ekkor leborulva imádták őt, majd nagy örömmel visszatértek
Jeruzsálembe; 53 mindig a templomban voltak, és áldották Istent.

                     ISTEN GYERMEKEINEK VIGASZA
                     

Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta
előttünk az Írásokat? (Lk 24,32)

Besétáltam egy áruházba decemberben. Mindenhol karácsonyi díszek
csillogtak, és karácsonyi zene szólt. Ahogy néztem a sok embert, az
jutott eszembe, hogy örömünnep kéne, hogy legyen a karácsony, én
azonban tele voltam aggodalommal.
Ez évben sok minden történt az életemben. Szerettem volna örömmel
ünnepelni, de egyik kihívás jött a másik után. Félelemmel néztem egy
bizonytalannak tűnő jövő elé, mint a két tanítvány, akik Emmaus felé
tartva megbeszélték, mi történt az előző három napon. Aztán valaki
csatlakozott hozzájuk.
Kétségbeesetten mesélték el, mennyire remélték, hogy Jézus lesz Izrael
megmentője, és hogy a keresztre feszítés mennyire bizonytalanná tette a
jövőt számukra. De ismét reménnyel futottak vissza Jeruzsálembe a többi
tanítványhoz, mikor Jézus felfedte magát előttük.
A lehangolt tanítványokhoz hasonlóan én is erőt nyertem, amikor
szeretteimmel ismét találkoztam. Minden félelmem és aggodalmam
szertefoszlott az örömtől, hogy velük lehetek. Ez arra emlékeztetett,
hogy Isten mindig jelen van, hogy vigaszt adjon, amikor lelki
testvéreink társaságában vagyunk. Soha nem vagyunk egyedül, bármilyen
félelmetesnek is tűnjenek a körülményeink.

Imádság: Istenünk, köszönjük a nyugalmat, amivel megajándékozol, ha
félünk vagy aggódunk a holnap miatt. Ámen.

Minden kihívásban Isten szerető szándéka van.
Philip Polo (Nairobi, Kenya)

IMÁDKOZZUNK A KARÁCSONYKOR AGGÓDÓKÉRT!