Csendes Percek február 5.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2009. február 5. csütörtök                      

Jn 6,25-34.

25 Amikor megtalálták a tenger túlsó partján Jézust, megkérdezték tőle:
"Mester, mikor jöttél ide?" 26 Jézus ezt válaszolta nekik: "Bizony,
bizony, mondom néktek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok,
hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. 27 Ne veszendő
eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért,
amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az
Isten." 28 Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző
dolgokat cselekedjünk?" 29 Jézus ezt felelte nekik: "Az az Istennek
tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött." 30 Erre
megkérdezték: "És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk
neked? Mit cselekszel? 31 Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan
meg van írva: Mennyei kenyeret adott nekik enni." 32 Jézus pedig így
válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem Mózes adta nektek
a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei
kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a
világnak." 34 Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk mindig ezt a
kenyeret!"

                     ÉTEL, AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN
                     

Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. (Jn
6,33)

Amikor kicsi voltam, édesanyám a madáretetőhöz térő madarakat
"kívánatosnak" vagy "nem kívánatosnak" nevezte. Szerette a gyönyörű
kismadarakat, és nem kedvelte a nagy, díszteleneket. De minden madár jó
táplálékot talált a közös etetőn. Amikor hidegre fordult az idő, minden
madár, legyen az kicsi vagy nagy, bájos vagy egyszerű, eljöhetett, hogy
megszerezze a számára szükséges ennivalót.
Mindenféle ember odajön Krisztushoz az életben maradáshoz szükséges
táplálékért. Azonban olykor az emberek nemkívánatosnak gondolják
magukat, mintha valahogyan nem volnának megfelelőek. Máskor meg
tetszetősnek, egészségesnek, barátokkal körülvettnek, áldottnak. De
Krisztusban minden ember megtalálhatja azt a táplálékot, amire szüksége
van. Krisztus itt van, hogy tápláljon bennünket.
Amikor szükségben vagyunk - akár kívánatosnak vagy nem kívánatosnak is
érezzük magunkat - Krisztus szeretetet nyújt, mely gyógyít, fényt,
amely vezet, és kegyelmet, amely megújít bennünket. Amikor őrá
támaszkodunk és megtapasztaljuk Isten Lelkének erejét, nem számít,
milyennek látnak mások bennünket, vagy hogyan látjuk saját magunkat;
tudjuk, hogy értékesek vagyunk az ő szemében, aki teremtett bennünket.

Imádság: Istenünk, légy velünk, és juttasd eszünkbe: Krisztusban
továbbadható szeretetet és jóságot találunk. Ámen.

Krisztus szeretettel táplál, amely gyógyít, vezet és megújít.
Jonathan Scott (Connecticut, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELVESZTETTÉK A HITET!