Csendes Percek augusztus 11.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2009. augusztus 11. kedd                       

Lk 22,14-23.

14 Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt
Jézus, 15 és ezt mondta nekik: "Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem
előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát. 16 Mert mondom nektek,
hogy többé nem eszem ebből a húsvéti vacsorából, amíg csak be nem
teljesedik ez az Isten országában." 17 Azután vette a poharat, hálát
adott, és ezt mondta: "Vegyétek, és osszátok el magatok között. 18 Mert
mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből,
amíg el nem jön az Isten országa." 19 És vette a kenyeret, hálát adott,
megtörte és e szavakkal adta nekik: "Ez az én testem, amely tiérettetek
adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." 20 Hasonlóképpen vette
a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: "E pohár az új
szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. 21 De íme,
annak a keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon. 22
Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint elrendeltetett, de jaj annak az
embernek, aki elárulja őt." 23 Erre kérdezgetni kezdték egymástól, hogy
ki lehet az közülük, aki ezt meg fogja tenni.

                         HELY AZ ASZTALNÁL
                          

Amikor eljött az óra, asztalhoz telepedett az apostolokkal együtt. (Lk
22,14)

Egy baráti vacsorameghívásra mentünk. Feltételezve, hogy a meghívás a
kisfiainknak is szól, őket is magunkkal vittük. Mikor megérkeztünk, a
házigazdáink kedvesen üdvözöltek, és beinvitáltak a lakásukba. Miután
letelepedtünk, észrevettem, hogy csak négy teríték van az
étkezőasztalon.
A baráti beszélgetésünket követően az ebédlőasztalhoz invitáltak
bennünket. Láttam, hogy időközben még két teríték került az asztalra.
Csöndesen helyet készítettek a gyermekeinknek is. Bár eredetileg nem
számítottak rájuk, szívesen fogadták őket az asztalnál. Azóta sem
említették, hogy bizony mi egy kicsit elszámítottuk magunkat.
Az elmúlt évek alatt sokszor eszembe jut, hogyan készített Jézus helyet
asztalnál a tanítványai számára. Nem zárta ki sem Júdást, aki elárulta
őt, sem pedig Pétert, aki nem sokkal később háromszor is megtagadta.
Éppen ellenkezőleg, Jézus minden tanítványát meghívta a páskaünnep
vacsorájára, pedig jól tudta, hogy később majd magára hagyják, saját
életüket féltve. Mindez segít megértenem, hogy ha Isten, minden
tanítványnak helyet készített, akkor az ő asztalánál a mi számunkra is
van hely.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy te mindenkit asztalodhoz
hívsz, és szívesen fogadsz. Ámen.

Isten asztala elég nagy ahhoz, hogy mindenki odaférjen.
Ernest S. Lyght (Nyugat-Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK A HAJLÉKTALANOKÉRT!