Csendes Percek augusztus 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2009. augusztus 12. szerda                      

Mk 9,14-27.

14 Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak
körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. 15 Amint meglátták
Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte
őt. 16 Ő pedig megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" 17 A
sokaságból így felelt neki valaki: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat,
akiben néma lélek van; 18 és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt,
hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam
tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." 19 Jézus így válaszolt
nekik: "Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig
szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!" 20 Odavitték hozzá, és
amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a
földre esve fetrengett és tajtékzott. 21 Jézus megkérdezte a fiú
apjától: "Mennyi ideje, hogy ő így van?" Mire ő ezt válaszolta:
"Gyermekkora óta. 22 Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy
elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts
rajtunk!" 23 Jézus ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? - Minden
lehetséges annak, aki hisz." 24 Erre azonnal felkiáltott a gyermek
apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" 25 Amikor
meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan
lélekre ezt mondva neki: "Te néma és süket lélek, megparancsolom neked:
menj ki belőle, és ne menj bele többé!" 26 Erre az felkiáltott, erősen
megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott,
úgyhogy sokan azt mondták: vége van. 27 Jézus azonban kezét megragadva
magához térítette, és az felkelt.

                       TÚLLÉPNI KÉTSÉGEINKEN
                        

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden
utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Péld 3,5-6)

Évekig tartó küzdelmes hitélet után elérkeztem egy olyan pillanathoz,
amikor a kétségeskedések és a bizonytalanság valódi akadályt
jelentettek. Megkérdőjeleztem annak a valóságtartalmát, amiben eddigi
egész életemben hittem. Szívem és elmém telve volt olyan kérdésekkel,
mint "a Biblia valóban Isten szava?" vagy "Isten tényleg feltétel
nélkül szeret?" Kétségbeesetten próbáltam újra hinni, de mint ahogy a
Mk 9,24-ben az apának, nekem is Istenre volt szükségem, hogy segítsen
hitetlenségemben. Saját erőfeszítésem kevésnek bizonyult.
Műszaki ember lévén, mindig is a józanészre próbáltam hagyatkozni. A
kétségek és a zűrzavar közepette azonban alázattal kellett megtanulnom
egy leckét: vannak dolgok, amelyeket nem tudunk kiszámítani. Hát nem
erről szól a hit, elhinni azt, ami a józanész és az érzékszerveink
határán túl van?
Ugyanúgy, mint az apa, én is felkiáltottam kétségbeesésemben: "Hiszek,
segíts a hitetlenségemen!" (Mk 9,24), és Isten az ő irgalmában
meghallgatta könyörgésemet.

Imádság: Urunk, hálásak vagyunk feltétel nélküli szeretetedért, amit
akkor is kifejezel, ha hitetlenséggel küszködünk. Segíts kétségeink
között hozzád fordulni. Ámen.

A kegyelem nem egy megoldandó rejtély, hanem ajándék, amit
elfogadhatunk.
Diane Chambers (New Jersey, USA)

IMÁDKOZZUNK A TUDÓSOKÉRT!