Csendes Percek november 8.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. november 8. szombat                       

Lk 15,1-7.

1 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy
hallgassák őt. 2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez
bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." 3 Ő erre ezt a
példázatot mondta nekik: 4 "Ha valakinek közületek száz juha van, és
elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a
pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?
5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6 hazamegy, összehívja
barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert
megtaláltam az elveszett juhomat. 7 Mondom nektek, hogy ugyanígy
nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint
kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."

                           ISTEN VEZETÉSE
                           

Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem
hozzád, Istenem! (Zsolt 42,2)

Az őzek, öten egy csoportban, lassan besétáltak a hatalmas, bekerített
telkünk nyitott kapuján. Legelészték a tavalyi füvet, majd mindannyian
eltávoztak, kivéve egy fiatal gidát, aki a kerti növények
lakmározásával volt elfoglalva. Amikor észrevette, hogy egyedül maradt,
megzavarodott, és elkezdett ide-oda rohangálni a társait keresve. De
csak a kerítésbe ütközött bele újra meg újra, ami a számára csapdának,
börtönnek tűnő bekerített területre lökte vissza. Végül egy őzsuta
visszatért a kerítés felső végéhez. Kívülről a kerítés mentén lépdelve
odavezette a kis gidát a kertkapuhoz, a szabadságba és a boldog
egymásra találásba.
Isten is hasonlót tesz értünk. Csapdába zárjuk magunkat, elválasztva
tőle, elveszetten nyugtalankodunk és idegeskedünk, azt sem tudjuk, hol
vagyunk, és nem lehetünk ott, ahol szeretnénk. Áthatolhatatlan falakba
ütközünk, sem átmászni, sem átugrani nem tudunk az akadályokon,
ismételten visszaesünk börtönünkbe. Ekkor a Mindenható értünk jön, és
megmutatja a kiutat. Velünk jön, aggódást, gondoskodást és szeretetet
tanúsít irántunk, hogy a szabadság élményében lehessen részünk. Isten
megkeres, hazavezet, és az együvé tartozás örömét adja.

Imádság: Istenünk, rejts el minket a veszély elől, amikor életünket
kezedbe tesszük. Vigasztalj meg félelmeink között, és vezess ki
börtönünkből. Ámen.

Elveszett állapotunkból Isten kiment minket.
Douglas N. Akers (New York, USA)

IMÁDKOZZUNK A LELKI SZORONGATTATÁSBAN LÉVŐKÉRT!