Csendes Percek november 6.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2008. november 6. csütörtök                      

Jn 6,32-48.

32 Jézus pedig így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, nem
Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az
igazi mennyei kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere a mennyből száll le,
és életet ad a világnak." 34 Erre ezt mondták neki: "Uram, add nekünk
mindig ezt a kenyeret!"
35 Jézus azt mondta nekik: "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám
jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. 36
De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. 37 Akit
nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem
küldöm el; 38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam
akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. 39
Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem
adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40
Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és
hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó
napon." 41 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta:
"Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le" - 42 és azt
kérdezték: "Nem Jézus ez, a József fia, akinek ismerjük apját és
anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?" 43 Jézus így
válaszolt nekik: "Ne zúgolódjatok egymás között! 44 Senki sem jöhet
énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig
feltámasztom az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: És
mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Aki az Atyától hallott és
tanult, az mind énhozzám jön. 46 Nem mintha bárki látta volna az Atyát:
csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. 47 Bizony, bizony, mondom
néktek: aki hisz, annak örök élete van. 48 Én vagyok az élet kenyere.

                             IGAZI ÉLET
                             

Jézus mondta: "Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz, annak örök élete
van." (Jn 6,47)

Édesapám temetése után megálltam még a szülői háznál, ahol felnőttem,
hogy édesanyámmal töltsek egy kevés időt. Elmenőben édesanyám
megkérdezte, szeretnék-e valamit apa holmijai közül. Azt kérdeztem,
megkaphatnám-e apa régi tárcáját. Kisgyermekoromban annyira szerettem
kutakodni a levéltárcájában. Belélegezve a finom bőr illatát, és
megérintve anyagát, amelyen rajta volt apám ujja nyoma, úgy éreztem,
közel vagyok hozzá.
Amikor este hazaérkeztem, átnéztem a tárcát. Egyik zsebében egy
összehajtogatott papírlapot találtam, melyre apa ezt írta: "Úr Jézus
Krisztus, megvallom neked bűneimet. Térj be szívembe, és bocsásd meg
minden vétkemet. Köszönöm bocsánatodat!" Amint a könnyeim
végigcsordultak arcomon, belül egy gyengéd hangot hallottam, melyről
tudtam, hogy ez Isten szava hozzám. "Neki már igazi élete van!" A
Biblia igéjére emlékeztem: "Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz,
annak örök élete van."
Tudtam, hogy egykor majd újra találkozni fogok édesapámmal. Mert Jézus
Krisztusban miénk az örök élet ígérete!

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy mindnyájunknak felkínáltad az
örök élet ígéretét. Ámen.

Akik Krisztust ismerik, a legteljesebb életet birtokolják.
Jay Wollenburg (Ohio, USA)

IMÁDKOZZUNK A KÖZELI HALÁLESET MIATT SZOMORKODÓKÉRT!