Csendes Percek július 28.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2008. július 28. hétfő                        

Jn 20,24-31.

24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem
volt velük, amikor megjelent Jézus. 25 A többi tanítvány így szólt
hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a
kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és
nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." 26 Nyolc nap múlva ismét
benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva
voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: "Békesség
néktek!" 27 Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd
meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy
hitetlen, hanem hívő." 28 Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én
Istenem!" 29 Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel:
boldogok, akik nem látnak és hisznek."
30 Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek
nincsenek megírva ebben a könyvben. 31 Ezek pedig azért írattak meg,
hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek
legyen az ő nevében.

                             SEBHELYEK
                              

Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja
barátaiért (Jn 15,13)

"Papa, ez mi?" - kérdezte Meaghan, miközben a lábamra mutatott. "Ez egy
sebhely. Amikor annyi idős voltam, mint te, leestem a bicikliről." "Fáj
még?" - faggatott tovább. "Már nem" - válaszoltam.
Meaghan lassan kinyújtotta az ujját, és megérintette a régi sebet. A
bibliai Tamás jutott eszembe, akit kételkedőnek ismerünk a hitetlensége
miatt. Pedig mi magunk is megkérdőjeleztük már Isten szavát valamikor
az életünk során. "Ha szeretsz Uram, hogyan engedhetted ezt
megtörténni?" Ezzel azt mondjuk, hogy életünknek másnak kellene lennie,
nem kellene szenvednünk. Pedig a szenvedés az élet része, ahogy része
volt Jézus életének is. Vannak fizikai sérüléseink, de érzelmi, lelki
sebeket is hordozunk. Sokszor évekig fájnak, és nem tűnnek el, hegek
maradnak a helyükön. Amikor rájuk nézünk, emlékezünk, hogy
megsérültünk. Végül már csak a gyógyulást juttatják eszünkbe, és arra
gondolunk, mit tett értünk Jézus.
Amikor Tamás megérintette Jézus sebhelyét, már nem kellett semmit
kérdeznie. A hegek Isten minden értelmet meghaladó szeretetének
bizonyítékai voltak, egy olyan szereteté, ami minden kételyt legyőz.

Imádság: Urunk, erősítsd meg azok hitét, akik kételkednek a jóságodban.
Ámen.

Ha Isten elé tárjuk kételyeinket, ő nem taszít el.
Jeff Adams (Arizona, USA)

IMÁDKOZZUNK A KÉTELKEDŐKÉRT!