Csendes Percek január 19.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2008. január 19. szombat                       

ApCsel 8,26-40.

26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé
a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27 Ő felkelt, és
elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok
királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve,
és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28 visszatérőben hintóján ülve
olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és
csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy
Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit
olvasol?" 31 Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg
nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön
mellé. 32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a
juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem
nyitja meg a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet,
nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 Az
udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a
próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35 Fülöp beszélni kezdett, és
az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint
tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari
főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?"
37 (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő
pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38
Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a
ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor
kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé
az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. 40 Fülöp pedig
Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az
evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.

                          MUTASD ÉS MONDD
                           

Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek
Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső
határáig. (ApCsel 1,8)

Nemrég abban az áldásban volt részem, hogy részt vehettem egy tanítói
misszióban a gyönyörű Kambodzsában. Mint mindig, most is a kis utazó
Bibliámat és a Csendes Percek egy példányát vittem magammal a
hátizsákomban. Az egyik tolmáccsal, egy fiatal buddhistával hamar
összebarátkoztunk, mivel mindketten szívesen ismerkedtünk más
kultúrából származó emberekkel.
Észrevettem, hogy reggelente, amikor egy teherautóval mentünk a
munkahelyünkre, buddhista barátom mindig mellettem keresett helyet.
Amikor a napi áhítatot és a kijelölt igeszakaszt olvastam, csendben
figyelt. Végül egyik reggel megkért, hogy olvassak hangosan. Miután
felolvastam az áhítatot, átadtam neki a Bibliámat, hogy olvassa fel az
aznapi igét. Néhány másodpercnyi csend után felém fordult, és azt
kérdezte: "Ki ez a Jézus, és miért jelent neked olyan sokat?"
Bár meglepődtem a kérdésén, egyszerű szavakkal beszéltem neki Jézusról.
Egy új világ nyílt meg ez előtt a fiatalember előtt, aki kereste az
élet értelmét. A misszió hátralévő részében már mint két hívő testvér
beszélgettünk a keresztyén hitről.

Imádság: Urunk, add, hogy nyitottak legyünk a lehetőségek felé, amikor
másokkal megoszthatjuk hitünket. Ámen.

Ha megmutatjuk hitünket, Krisztusról beszélhetünk.
Sandi McGarrah (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK DÉL-KELET ÁZSIA NÉPEIÉRT!