Csendes Percek január 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. január 13. vasárnap                       

Ézs 35.

1 Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és
kivirágzik rajta a nárcisz.
2 Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon
pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét,
Istenünk méltóságát.
3 Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!
4 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön
Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít
benneteket!
5 Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei.
6 Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert
víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában.
7 Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt
sakálok tanyáztak, nád és káka terem.
8 Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon
tisztátalan, csak az ÚR népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.
9 Nem lesz ott oroszlán, nem megy rá ragadozó vad, ilyen nem lesz
található, hanem a megváltottak járnak rajta.
10 Amikor visszatérnek, akiket az ÚR kiváltott, ujjongva vonulnak a
Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a
gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

                            NE FÉLJETEK!
                            

Mondjátok a remegő szívűeknek: "Legyetek erősek, ne féljetek!" (Ézs
35,4)

Hogyan bánunk az élet nagy kérdéseivel, problémáival? Nem veszünk róluk
tudomást abban a reményben, hogy eltűnnek? Nagyon sokszor valóban csak
ennyit teszünk. Túlságosan lefoglaljuk magunkat, azért hogy elkerüljük
a problémával való szembekerülést. A végén mégis szembe kell néznünk
vele; ha nem is tudjuk megoldani, a konfrontálódás elkerülhetetlen.
Életünk utolsó nagy kérdése a halál. 84 éves vagyok, előbb vagy utóbb
meg fogok halni. Húzzam meg magam egy sarokban, és várjam a halált
remegve és reszketve a félelemtől? Nem. Isten ígérete szerint mindig
velünk lesz, és azt mondja, hogy ne féljünk. Bízhatunk Isten szavában!
Így tehát reggel felkelek, kinyitom a bejárati ajtót, és a felkelő
nappal szembe fordulok. Isten ígéretével a szívemben köszöntöm az új
napot, és érzem békességét és örömét. Azt mondom: "Ez egy nagyon jó nap
lesz, mert te velem vagy. Köszönöm Istenem ezt a napot. Szívemben
hordozom a te igéidet. Tanácsadóm és vigasztalóm vagy, nem félek a
jövőtől."

Imádság: Köszönjük drága Istenünk a te ígéretedet és jelenlétedet.
Segíts békességre találni hitünkben. Ámen.

Isten jelenlétében bízva a hívő ember reménységgel tekinthet minden
reggel elé.
Barbara Crothers Cope (Dél-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ELMÚLÁS FELÉ KÖZELEDŐKÉRT!