Csendes Percek február 25.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2008. február 25. hétfő                        

Róm 8,18-25.

18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a
dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ
sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ
ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az
által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a
teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából
Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az
egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez
ideig. 23 De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első
zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra,
testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az
a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát
valaki, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem
látunk, akkor állhatatossággal várjuk.

                         A LÁTHATÓK MÖGÖTT
                          

De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. (Zsolt
27,13)

A kalendárium szerint tavasz volt már, de a földet hó takarta.
Melyiknek higgyek: a naptárnak vagy a szememnek?
Hasonló harcot vívok a hitemmel. Minden vasárnap Jézus Krisztus
evangéliumát hallgatom, amely reményt és megbocsátást ígér. Azután
otthon olvasom vagy hallom a híreket háborúkról, kábítószerről,
erőszakról és mocskolódásról. Ezek a beszámolók látszólag
ellentmondanak egymásnak. Melyiknek higgyek?
Ez az a pont, amikor a Szentírás szavai nyugtatnak meg: "A hit pedig a
remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való
megyőződés." (Zsid 11,1) Időnként nehezen vesszük észre, hogy Isten
velünk van, mert körülzár a szomorúság, az elveszettség, vagy az Isten
nélküli élet sokféle következménye. De hiszem, hogy kitartó kereséssel
felfedezem az Úr közelségét csakúgy, mint ahogy tudom, el fog jönni a
tavasz, még ha most a havat látom csak, akkor is.

Imádság: Örökkévaló Istenünk, a legnehezebb időkben is segíts
emlékeznünk a te körülölelő szeretetedre és jelenlétedre. Ámen.

Nem a látottak miatt, hanem a hitünk miatt követjük Istent.
Susan J. Foster (Connecticut, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKET MEGTERHELNEK A JELENLEGI KÖRÜLMÉNYEK!