Csendes Percek augusztus 8.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. augusztus 8. péntek                       

Zsid 12,14-24.

14 Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely
nélkül senki sem látja meg az Urat. 15 Ügyeljetek arra, hogy senki se
hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere
felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. 16 Ne legyen
senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért
eladta elsőszülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok, hogy később, amikor
örökölni akarta az áldást, elutasították, mivel a megtérés útját nem
találta meg, noha könnyek között kereste. 18 Ti ugyanis nem tapintható
hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez,
szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt
hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták
elviselni a parancsot: "Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell
kövezni!" 21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így
szólt: "Félelem fogott el, és remegés." 22 Ti a Sion hegyéhez
járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az
angyalok ezreihez; 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és
gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek
bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez; 24 az
új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely
hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére.

                       A KESERŰSÉG LEGYŐZÉSE
                        

Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak,
ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Ef 4,32)

Miután kihúztam néhány óriási, elburjánzott fűrészpálmát új házunk
hátsó kertjéből, rájöttem, hogy újabb ijesztő kihívásnak nézek elébe. A
gyorsan növő kudzu szárak elérték a fatörzseket és az ágakat, s már
kezdték elszívni az életet a juharoktól és a fenyőktől. Bár a szárakat
levágtam a talaj szintjénél, mégis tovább kapaszkodtak. Megtanultam,
hogy míg ki nem ásom a gumós gyökerüket, újra meg újra előjönnek.
Ez a tapasztalat eszembe juttatta, mit tud tenni a keserűség az
életünkkel. Ha vétkeznek ellenünk, vagy méltánytalanul bánnak velünk,
mérgünk izzó haraggá válhat. Ha fájdalmunkat Krisztushoz visszük, azzal
kiássuk keserűségünk gyökerét, s így az nem tud szárba szökkenni, hogy
megfojtsa örömünket és békességünket. A Zsid 12,15 így szól hozzánk:
"Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a
keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne
fertőzzön." Ha megbocsátunk, illetve a megbocsátást keressük, a
keserűség nem fog gyökeret verni a szívünkben, és megteremhetjük Jézus
Krisztus békességének gyümölcsét.

Imádság: Drága Istenünk, hadd válhassunk azzá, akinek te akarsz látni
minket, s szabadíts meg bennünket a keserűség gyökerétől. Krisztus
nevében kérünk. Ámen.

Milyen keserűség maradt még az életemben?
Harmen Heeg (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK A MEGKESEREDETT EMBEREKÉRT!