Csendes Percek augusztus 9.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2008. augusztus 9. szombat                      

1Móz 16,6-16.

6 Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj
vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj,
hogy az elfutott tőle. 7 Az ÚR angyala rátalált egy forrásnál a
pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, 8 és
ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így
felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok. 9 Azt mondta neki az ÚR angyala:
Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte! 10 Ezt is mondta neki az
ÚR angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem
lehet őket számolni. 11 Majd ezt mondta neki az ÚR angyala: Ím, teherbe
estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az ÚR
nyomorúságodról. 12 Szilaj ember lesz ez! Kezet emel mindenkire, de rá
is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik. 13 Azután így
nevezte az URat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt
mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott. 14 Ezért nevezik azt a
kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. 15 Ezután
fiút szült Hágár Abrámnak. Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár
szült. 16 Abrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte
Abrámnak.

                           NÉVEN SZÓLÍTVA
                           

Az Úr angyala ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és
hová mégy? (1Móz 16,8)

A repülőtér folyosóján álltam, emberek rohantak el mellettem. Fiatal
tinédzserként, egyedül utaztam, és lekéstem a csatlakozó gépemet.
Fogalmam sem volt, hogyan folytassam utamat. Rémült, zavart és teljesen
tanácstalan voltam. Sírni kezdtem.
Hirtelen valaki felkiáltott: "Marion! Merre tartasz?" Megfordulva
megpillantottam családunk egyik barátját, amint csatlakozó gépéhez
igyekszik. Könnyedén a szolgálati pulthoz vezetett, ahol kaptam egy
pótjegyet, hogy elérhessem úti célomat. Még most, 45 évvel később is
emlékszem a meglepetésre a nevem hallatán, ott a reptéren. Valaki
ismert! Valaki ott volt, hogy segítsen nekem.
Úgy képzelem, Hágár is magányos és zavart volt a sivatagi úton. Micsoda
meglepetés lehetett számára, hogy valaki a nevén szólította! Valaki
ismerte, s tudta, hogyan vezesse. Ez a "valaki" az élő, mindent látó
Isten volt, aki egy angyalt küldött segítségére. Hágár hűségesen
követte Isten útmutatását.
Néha mi is elveszettnek, tanácstalannak érezzük magunkat, félünk, s nem
tudjuk, mit tegyünk. Imádkozva és Isten igéjét tanulmányozva azonban
észre fogjuk venni, hogy Isten valóban név szerint ismer bennünket (Ézs
43,1), és "kegyelmet találunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid
4,16)

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy mindig a te oltalmadban
vagyunk. Ámen.

Isten a nevünkön hív, vezet és segít minket.
Marion S. Brown (Dél-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKI ELVESZETTNEK ÉRZI MAGÁT!