Csendes Percek május 3.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2007. május 3. csütörtök                       

Róm 8,28-39.

28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra
szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket
eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká
legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.
30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket
elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat
meg is dicsőítette.
31 Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki
tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne
ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki vádolná Isten
választottait? Isten, aki megigazít. 34 Ki ítélne kárhozatra? A
meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és
esedezik is értünk? 35 Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől?
Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy
mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36 Hiszen meg van írva:
"Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint
vágójuhokat." 37 De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki
szeret minket. 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet,
sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem
hatalmak, 39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény
nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus
Krisztusban, a mi Urunkban.

                            HŰSÉGES TANÚ
                            

Drágának tekinti az Úr híveinek halálát. (Zsolt 116,15)

Boldog gyerekkorom volt. Szüleimmel, testvéreimmel és nagymamámmal
éltem. Amikor nagymamám meghalt, egy hiteles hívő élet örökségét hagyta
ránk.
Nagymamám komoly betegségekben szenvedett, végül egyik lábát amputálni
kellett. Ahogy idősödött, elvesztette szeme világát, gyengült, de hite
soha nem rendült meg. Jóllehet fizikailag gyenge és hosszú időn
keresztül ágyhoz kötött volt, mégis mindig az Urat szolgálva töltötte
idejét; imádkozott, Bibliát olvasott, és istentiszteletre járt,
valahányszor egészségi állapota engedte. Azt mondta: "Dicsőítem az Urat
kezeimmel. Ha elvesztem kezem, akkor majd a lábammal, ha elvesztem a
lábam, akkor majd a lelkemmel. Ha elhagy a lélek, akkor itt az idő,
hogy az Úrhoz költözzek."
1991 júliusában meghalt nagymamám, még mindig Istent dicsőítve.
"Hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén." (Zsolt
27,13) Köszönöm Istennek, hogy nagymama példát adott a hitről, akkor
is, amikor a halállal nézett szembe.

Imádság: Mindenható Isten, segíts benned bíznunk, életünkben és
halálunkban egyaránt. Ámen.

Kinek a hite bátorít arra, hogy még jobban bízzak Istenben?
Marco A. Jiménez Palacios (Puebla, Mexikó)

IMÁDKOZZUNK A SÚLYOS BETEGEKÉRT!