Csendes Percek május 4.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2007. május 4. péntek                         

Fil 3,4-10.

4 Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy
gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: 5 nyolcadik napon
metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a
héberek közül, törvény szempontjából farizeus, 6 buzgóság szempontjából
az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság szempontjából
feddhetetlen voltam. 7 Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak
ítéltem a Krisztusért. 8 Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus
Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni
hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. 9 Hogy
kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján,
hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől a hit
alapján, 10 hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a
szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, 11
hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.

                           NAGYTAKARÍTÁS
                            

Azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. (Fil 3,7)

Nehezen, de rászántam magam egy nagytakarításra, amely abból állt, hogy
az elmúlt év során fontosnak vélt és félretett tárgyakat - amikre végül
is nem volt szükségem -, kiválogassam és kidobjam. Néhány holmi
időközben az enyészet martalékává vált, egyik-másik színét
elhomályosította a nap fénye, és legtöbbjüket ellepte a finom,
leheletnyi por. A padlás tetőablakán beszűrődő kora reggeli
félhomályban ócska kacatnak tűnt minden, amit tavaly még használhatónak
hittem.
Valahogy így van ez az életünkkel is. Amit tegnap talán lényegesnek,
örökérvényűnek, maradandónak tartottunk, mára átértékelődött és olyan
kicsinyesnek hat a valós értékeink mellett, hogy csak mosolyogni tudunk
az akkori énünk esztelenségén. Lehet, hogy koncentráltabb figyelemmel
kellene összpontosítanunk a belső, lelki dolgainkra is. Saját magunkat
is "leporolhatnánk" alkalomadtán, hogy ne vesszünk el ebben a lassan
kiégni látszó, baljósan füstölgő világban. Fordítsuk belsőnkre a
tekintetünket és dobáljuk ki a feleslegesen helyet foglaló negatív,
romboló és kártékony érzéseket. Neveljük és növeljük bennünk a szépet
és a jót, hogy a környezetünkben élők látva megújult életünket, maguk
is tartsák meg a saját lomtalanításukat.

Imádság: Istenünk, segíts átértékelni életünk dolgait, hogy a
legfontosabbra, a te akaratodra figyeljünk. Ámen.

Tisztítsuk meg a gondolatainkat, adjunk teret az újnak!
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK A MEGÚJULÁSÉRT!