Csendes Percek július 24.

2007. Júl. 24., K, 03:41:02 CEST

                        2007. július 24. kedd                         

Mk 10,13-16.

13 Ekkor kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy megérintse őket, a
tanítványok azonban rájuk szóltak. 14 Amikor ezt Jézus észrevette,
megharagudott, és így szólt hozzájuk: "Engedjétek hozzám jönni a
kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten
országa. 15 Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten
országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba." 16 Ekkor
átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.

                          ISTEN KARJAIBAN

(Jézus) ekkor átölelte (a kisgyermekeket) és kezét rájuk téve
megáldotta őket. (Mk 10,16)

A kis unokám, Jessica, gyönyörű, vidám kislány volt. Határtalanul
jókedvű volt, és én is örültem, amikor önfeledten játszani láttam. Nem
sokkal azelőtt, hogy autóbalesetben meghalt, a lányom családjánál
töltöttem a hétvégét. Mint mindig, Jessica és én most is egy szobában
aludtunk.
Azon az éjszakán már majdnem elaludtam, miközben néztem, milyen békésen
alszik az unokám, mikor hirtelen nagy vihar támadt. Nem törődtem vele,
mivel gyakoriak az ilyen viharok. De hirtelen az ég óriásit dörrent, és
a kis Jessica félelemtől reszketve odarohant az ágyamhoz. Szorosan
átölelt, mire én gyengéden átkaroltam, és nyugtattam, hogy minden
rendben lesz.
Azért jött oda hozzám, hogy megvigasztaljam. Habozás nélkül oda futott,
ahol biztonságban érezte magát. Ahogy feküdtem, hallgatva az esőt és a
dörgéseket, miközben Jessica már mélyen aludt a karjaimban, Isten
gondoskodása jutott eszembe. Amikor nehézségeink vannak, és pánikba
esünk, szerető karjait tárja felénk, átölel, és megáld minket.
Megvigasztal, ha arra gondolok, hogy Jessica is az ő karjaiban van.

Imádság: Segíts Urunk, hogy gyermeki hittel tudjunk bízni benned akkor
is, amikor vihar tombol körülöttünk. Ámen.

Örök biztonságban vagyunk Isten karjaiban.
Vivian Molly Martin (Buenos Aires, Argentína)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK GYERMEKÜKET GYÁSZOLJÁK!