Csendes Percek július 23.

2007. Júl. 23., H, 03:41:02 CEST

                        2007. július 23. hétfő                        

1Móz 3,1-15.

1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei állatnál, amelyet az
ÚRisten alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta
Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? 2 Az asszony így
felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk, 3 csak annak a
fának a gyümölcséről, amely a kert közepén van, mondta Isten: Nem
ehettek abból, ne is érintsétek, mert meghaltok. 4 De a kígyó ezt
mondta az asszonynak: Dehogy haltok meg! 5 Hanem jól tudja Isten, hogy
ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az
Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz. 6 Az asszony úgy látta,
hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos
is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd
adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 7 Ekkor megnyílt
mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Ezért
fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak. 8
Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős
alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az
ÚRisten elől a kert fái között. 9 De az ÚRisten kiáltott az embernek,
és ezt kérdezte: Hol vagy? 10 Az ember így felelt: Meghallottam
hangodat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok. Ezért
rejtőztem el. 11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy
mezítelen vagy? Talán arról a fáról ettél, amelyről azt parancsoltam,
hogy ne egyél? 12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő
adott nekem a fáról, és így ettem: 13 Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az
asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá,
azért ettem.
14 Akkor ezt mondta az ÚRisten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott
légy minden állat és minden mezei vad közt: hasadon járj, és port egyél
egész életedben! 15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony
közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a
sarkát mardosod.

                           KI A FELELŐS?

Az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így
felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem. (1Móz 3,13)

Manila zsúfolt utcáin igyekeztem, hogy helyet találjak egy Cubao-i
buszon. Amikor végre leültem, hirtelen megjelent egy koszos, sovány
kisfiú, és elkezdte törölgetni a poros cipőinket, majd pénzt kéregetve
kinyújtotta a kezét. A busz hirtelen megállt egy lámpánál. Az egyik
utas rohant, hogy leszálljon, de beverte a fejét a busz tetejébe.
Nagyon mérges lett, de önmaga helyett a kisfiút hibáztatta, amiért az
elállta az útját.
Másokat hibáztatni nem új dolog. A bűnbeesés történetében Ádám Évát
hibáztatja, amiért adott neki a gyümölcsből. Éva a kígyót, amiért
megkísértette. Ha megkérdezték volna, biztos, hogy a kígyó is valaki
mást hibáztatott volna.
A jelenet a buszon saját viselkedésünket juttatja eszembe. Amikor
valami rossz történik a saját gondatlanságunk miatt, gyakran úgy
mentegetjük magunkat, hogy valaki mást hibáztatunk. Néha még Istent is,
mert megengedte, hogy elbukjunk, ahelyett, hogy magunkban keresnénk az
ide vezető okokat. Nem vagyunk hajlandók elismerni a felelősségünket,
pedig ha megtesszük, utat nyitunk a lelki érettség felé.

Imádság: Urunk, taníts meglátnunk, hogy rossz irányba haladunk, és
segíts kiigazítani útjainkat. Ámen.

Döntéseimért és cselekedeteimért én vagyok a felelős!
Elsie Joy L. Dela Cruz (Quezon City, Fülöp-szigetek)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT A GYERMEKEKÉRT, AKIKNEK DOLGOZNIUK KELL!