Csendes Percek szeptember 29.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2006. szeptember 29. péntek                      

Lk 5,15-25.

15 De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy
hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. 16 Ő azonban
visszavonult a pusztába, és imádkozott.
17 Amikor az egyik napon tanított, és ott ültek a farizeusok és
törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá
Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. 18 És íme,
férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni
eléje. 19 Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be,
felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól
Jézus elé a középre. 20 Ő pedig látva hitüket, így szólt: "Ember,
megbocsáttattak a te bűneid." 21 Erre az írástudók és a farizeusok
elkezdtek tanakodni: "Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki
bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" 22 Jézus átlátta
gondolataikat, és így válaszolt nekik: "Miről tanakodtok szívetekben?
23 Mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid, - vagy pedig
ezt mondani: Kelj fel és járj? 24 Azért pedig, hogy megtudjátok: van
hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, -
így szólt a bénához, - kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!" 25 Ez
pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és
Istent dicsőítve hazament.

                          A LÉLEK MAGÁNYA
                           

Jézus visszavonult a pusztába, és imádkozott. (Lk 5,16)

A magány ismeretlen volt számomra, amikor fiatal anyukaként próbáltam
négy eleven gyermekemet nevelgetni, s ugyanakkor a helyi kórházban
nővéri munkámnak megfelelni. Idegeim sokszor pattanásig feszültek.
Néhány éve rájöttem, milyen fontos megviselt lelkem megnyugvása
érdekében a magányos időszak. Először úgy éreztem, nincs időm az
egyedüllétre, de úgy tapasztaltam, hogy ezek az időszakok szinte
megnövelték az időmet. A csendben kitisztultak a gondolataim és arra
tudtam összpontosítani, ami fontos.
A magány egy másoktól való tudatos visszavonulást jelent, amikor
szívünket és értelmünket az Istennel való kapcsolatra hangoljuk.
Ilyenkor olvashatjuk a Szentírást, hallgathatunk egy lelki éneket,
imádkozhatunk, vagy csak egyszerűen csendben vagyunk Isten előtt.
Lehet, hogy néhány percre, esetleg egy órára is szükségünk van, mire
nyugtalan gondolataink lecsendesülnek, és kimerült lelkünk
feltöltekezik.
Talán arra vágyunk, hogy ott maradjunk az Istennel való egyedüllétben,
de nem ez a dolgunk. Jézus többször érezte, hogy magányra van szüksége,
de azután mindig visszatért az emberek közé. Hasonlóképpen mi is
visszatérünk a családunkhoz és barátainkhoz, hogy megmutassuk nekik azt
a gazdag életet, amit Istennél megtaláltunk.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy, és a te szeretetedből
feltöltekezhetünk. Ámen.

Az Istennel való idő megújítja a lelkünket.
Jane E. Maxwell (New York, USA)

IMÁDKOZZUNK A GYERMEKEKET NEVELŐ DOLGOZÓ ANYÁKÉRT!