Csendes Percek szeptember 30.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2006. szeptember 30. szombat                     

Zsolt 40,1-12.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
3 Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára
állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
4 Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt,
félik az URat, és bíznak benne.
5 Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a
kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
6 URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád
fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel
tudnék sorolni.
7 Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület
adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.
8 Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van
rólam.
9 Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed
szívemben van.
10 Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat,
jól tudod, URam!
11 Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről
és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy
gyülekezet előtt.
12 URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen
szüntelen!

                      MEGELÉGEDETTSÉG AZ ÚRBAN
                      

Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy
körülményeim között elégedett legyek. (Fil 4,11)

Elégedetlen voltam az életemmel, és inni kezdtem. Minél többet ittam,
annál elégedetlenebb lettem. Az ivás nem csak hozzáadódott a bajaimhoz,
hanem fel is nagyította belső nyomorúságomat.
Elégedetlenségem növekedésével gyakran dühbe gurultam. Hibáztattam
Istent, a feleségemet, főnökömet, munkatársaimat, a kutyát, sőt, még
vadidegen embereket is, mindenért, ami elégedetlenséget keltett bennem.
Soha nem én hibáztam, mégis mindig el voltam keseredve. Olyan mélyre
kerültem, hogy azt gondoltam, sosem mászom ki belőle. Elégedetlenségem
évekre száműzött Istentől. Egyszer, amikor már mindenbe belefáradtam,
Isten fénye elért hozzám. Szennyesen és kimerülten egyetlen vágyam az
volt, hogy elfogadjam Isten segítségét.
Azóta eltelt néhány év, ez alatt megtanultam Isten szeretetét jobban
értékelni. Isten figyelő gondoskodásában tanultam alázatosnak lenni.
Hálás voltam minden levegővételért, minden szívdobbanásért. De ami a
legfontosabb, hogy a Mindenható karjaiban megnyugodva megtanultam
elégedettnek lenni.

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük ajándékaid, kegyelmed és jóságod.
Bárcsak mindig tudatában lennénk végtelen, megmentő szeretetednek!
Ámen.

Akármilyen mély verembe kerülünk is, kimenekülünk belőle Isten kegyelme
által.
Tim Nadeau (Új-Mexikó, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ALKOHOLISTÁKÉRT!