Csendes Percek június 23.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2006. június 23. péntek                        

Mt 19,13-15.

13 Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és
imádkozzék értük. A tanítványok azonban rájuk szóltak. 14 De Jézus ezt
mondta: "Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a
kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa." 15 Azután rájuk tette a
kezét, és eltávozott onnan.

                         ISTEN GONDVISELÉSE
                         

Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én
alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. (Ézs 46,4)

Nemrég kezembe foghattam újszülött unokámat. Amint elnéztem ártatlan
arcát, eltűnődtem a kis cseppség sorsa felett. Milyen életutat fog
választani? Merre vezeti őt Isten? Nyomban elhatároztam, hogy naponta
fogok imádkozni érte, hogy növekedése során mindig engedje, hogy Isten
hasznos és szolgáló életre vezesse.
Ahogy karjaimban tartottam kis unokámat, arra gondoltam, az élet mennyi
buktatójával kell majd szembenéznie. E világban a gonoszság
sokféleképpen tombol: viszályok, háborúk és konfliktusok jellemzőek
mindenfelé. A jövő néha olyan kilátástalannak tűnik az eljövendő dolgok
várása közben.
Gondolataim azonban hamarosan a gondviselő Isten felé fordultak. Ő
egyformán tekint kicsinyre és nagyra. Életünk útja göröngyös ösvényen
vezethet bár keresztül, de biztosak lehetünk, hogy a Teremtő ott van.
Szemei mindent látnak, mindenható karjaival támogat, és féltő
szeretetével körülvesz minket.
Isten gondviselésére bízhatom hát unokámat, tudva, hogy "hű az, aki
ígéretet tett." (Zsid 10,23)

Imádság: Szerető Édesatyánk, segíts bizodalmunkat naponta a te
gondviselésedbe vetnünk. Tartsd szerető kezedben az ártatlan
kicsinyeket. Ámen.

Fiatalok és idősek, mind Isten megtartó kegyelméből élünk.
David L. Burkholder (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÚJSZÜLÖTTEKÉRT!