Csendes Percek július 17.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2006. július 17. hétfő                        

Mt 16,13-23.

13 Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte
tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?" 14 Ők így
válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint
mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." 15 Erre
megkérdezte tőlük: "Hát ti kinek mondotok engem?" 16 Simon Péter
megszólalt, és így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." 17
Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test
és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. 18 Én pedig
ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel
egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. 19 Neked
adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve
lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a
mennyekben is." 20 Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg
senkinek, hogy ő a Krisztus.
21 Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy
Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól
és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. 22
Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Isten mentsen, Uram,
ez nem történhet meg veled!" 23 Ő pedig megfordult, és így szólt
Péterhez: "Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten
szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint."

                            ODAFIGYELÉS
                             

Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt.
(ApCsel 2,44)

Lelkészként meghallgatom mások történeteit. Én is megosztom másokkal
élettapasztalataimat. Ez a csere segít, hogy Krisztusban egyek legyünk.
Az időnket adjuk ajándékba, amikor meghallgatunk másokat. Cserébe is
ajándékot kapunk, amikor ráébredünk, hogy valamennyiünknek hasonló
tapasztalatai vannak. Bár a részletek és események a saját élményeinket
egyedivé teszik, vannak percek, amikor fölismerjük ezeket az élményeket
mások életében. Néhány ünnepi alkalom vagy nehéz pillanat mások
életében egybehangzik saját tapasztalatunkkal, és kezdjük fölfedezni,
hogy egyek vagyunk. Az embereket, akik megosztják egymással
gondolataikat, ez különleges módon összeköti.
Amikor mások történeteit hallgatom, eszembe jut, amint a takács új
mintát állít elő a szövőszéken. Mindenkinek a tapasztalatai össze
vannak szőve másokéval. Hasonló szőttes készül az egyházban. Az igazi
közösség úgy jön létre, hogy tapasztalataink másokéval összekapcsolva
kiadják azt a képet, ami elmondja Isten történetét.

Imádság: Drága Istenünk, taníts minket jó hallgatókká és bölcs
barátokká válni mások számára. Ámen.

Mindegyikünk hozzájárul Isten országának szépségéhez.
Francisco de Castro Maria (Luanda, Angola)

IMÁDKOZZUNK, HOGY JOBBAN ODA TUDJUNK FIGYELNI MÁSOKRA!