Csendes Percek július 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. július 16. vasárnap                       

1Sám 16,1-13.

1 Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt,
hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a
szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai
közül szemeltem ki a királyt. 2 Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel.
Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal
egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be
az ÚRnak. 3 De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd
tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok
neked! 4 És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor
megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt
kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? 5 Békés szándékkal - felelte.
Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg
magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta
Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. 6 Amikor
megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR
felkentje, aki most itt van. 7 De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne
tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt.
Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme
előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. 8 Ekkor Abinádábot
szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem
választotta az ÚR. 9 Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta:
Őt sem választotta az ÚR. 10 Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét
fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. 11
Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a
legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt
mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk
le, amíg ő meg nem érkezik. 12 Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig
pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az
ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! 13 Sámuel pedig fogta az olajos szarut,
és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt
Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és
elment Rámába.

                           A SZÉPSÉG JELE
                           

Az Úr ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes
növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember.
Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a
szívben van. (1Sám 16,7)

Kint pihentem egy padon, vadvirágokkal és bokrokkal körülvéve. Miközben
élveztem a nap melegét és gyönyörködtem a tiszta égben, meglepve vettem
észre egy barna molylepkét a közeli kertben. Ilyen molylepkét általában
csak éjjel lehet látni.
Miért tette Isten ezt a teremtményt olyan szürkévé, töprengtem, amikor
a pillangó, hasonló fölépítéssel, gyakran olyan káprázatosan színes.
Ekkor egy fénynyaláb épp a lepkére esett, és az kitárta szárnyait.
Mindegyik szárny alatt leheletnyi arany csillámokat láttam ragyogni a
nap sugaraiban. Mint már annyiszor, most is első látásra ítéltem, nem
hagyva időt a lepkének, hogy megmutassa valódi pompáját.
A molylepkéknek muszáj faághoz vagy száraz levélhez hasonlítaniuk, hogy
elrejtőzzenek a ragadozók elől. Mégis, mintha Isten nem tudta volna
megállni, és egy alig észrevehető szépséget ajándékozott neki. A
molyokhoz hasonlóan, néha úgy tűnhet, hogy néhány embernek nincs sok
vonzó tulajdonsága. Nehéz viszonyulni hozzájuk és szeretni őket. Mégis,
Isten saját képére vannak ők is formálva. Ahogy Isten különleges
szépséget adott annak a kis molynak, biztosak lehetünk benne, hogy
valami gyönyörű mindenkiben van.

Imádság: Urunk, segíts bátorítanunk másokat és keresnünk igazi, belső
szépségüket. Ámen.

Keressük a szépséget, amit Isten ad mindenkinek.
Shirley M. Corder (Grabouw, Dél-Afrika)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKIT NEHEZEN TUDUNK SZERETNI!