Csendes Percek július 8.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2006. július 8. szombat                        

Róm 15,5-7.

5 A türelem és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy kölcsönös
egyetértés legyen közöttetek Jézus Krisztus akarata szerint, 6 hogy egy
szívvel, egy szájjal dicsőítsétek a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és
Atyját.
7 Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az
Isten dicsőségére.

                          ÖRÖKRE ELFOGADVA
                          

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz
őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)

Gyermekkoromban nagyon gyakran költöztünk. Az óvodától az érettségiig
tíz különböző iskolába jártam, így én voltam mindig az új lány. Közben
arra vágytam, és azért imádkoztam, hogy fogadjanak be az
osztálytársaim. De a szégyenlősségem miatt ez nehezen ment, legalábbis
akkor így gondoltam.
Visszatekintve, ma már tudom, hogy a fő problémám nem a szégyenlősség
volt, hanem hogy úgy éreztem, nem fogadnak el a többiek. Ha az elején
figyeltem volna az osztálytársak barátságos közeledésére, ahelyett hogy
visszahúzódok, tudhattam volna, hogy nyitottak felém. Csak meg kellett
volna ragadnom az elfogadás ajándékát. Amikor sikerült ezt megtennem,
jó barátokat szereztem, és nagyon nehéz volt otthagyni őket, amikor
újra költözni kellett.
Ugyanígy el kell fogadnunk Istentől az ajándékot, hogy ő megváltott
minket. Minden emberre érvényes, hogy "úgy szerette Isten a világot". Ő
szeret, fontosak és értékesek vagyunk számára. Csak rajtunk múlik, hogy
elfogadjuk-e az ajándékát.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy szeretsz, és gyengeségeink ellenére
is elfogadsz minket. Köszönjük a te ajándékodat, fiadat, Jézus
Krisztust. Add, hogy nyitott szívvel fogadjuk el őt és embertársainkat.
Ámen.

Isten a barátunk akar lenni.
Sara Williams (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKI ÚGY ÉRZIK, NEM FOGADJÁK EL ŐKET!