Csendes Percek július 6.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2006. július 6. csütörtök                       

Zsolt 95,1-7.

1 Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk
előtt!
2 Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!
3 Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött.
4 Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi.
5 Övé a tenger, hiszen ő alkotta, a szárazföldet is az ő keze formálta.
6 Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR
előtt!
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj
vagyunk.

                             SZENT FÖLD
                             

Isten ekkor azt mondta (Mózesnek): Oldd le sarudat a lábadról, mert
szent föld az a hely, ahol állasz! (2Móz 3,5)

A házunk ablakából látszik a templomunk főbejárata. Nem sokkal azután,
hogy ideköltöztünk, egyik este láttam néhány építőmunkást elmenni a
templom előtt. Egy közeli faluból jöttek, és legtöbbjük nem is volt
keresztyén. Mégis mindannyian megálltak a templomkapu előtt, és
levették a cipőiket. A nők hagyományos indiai szárival bekötötték a
fejüket, és tisztelettel fejet hajtottak. Látszott, hogy ezt mindig így
teszik.
Látva ezeket az embereket, elgondolkodtam, hogyan viszonyulok én a
templomhoz. Habár keresztyén családban nőttem fel, pusztán a vasárnapi
és más ünnepnapi istentiszteletek helyének tekintettem a templomot. Más
napokon, bár gyakran elmentem a templom előtt, az istentisztelet soha
nem jutott az eszembe. Ezek a munkások megérttették velem, hogy az
istentiszteletet nem kell vasárnapra korlátozni, és hogy a templom nem
csak egy a sok épület közül. Szent hely, ami az élő Isten jelenlétét
jelzi, akit minden nap imádni kell.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy adtad nekünk az istentisztelet
helyét. Segíts, hogy minden nap imádjunk téged. Ámen.

Hogyan mutatjuk meg tiszteletünket Isten felé?
Leena Vijaykumar (Bangalore, India)

IMÁDKOZZUNK AZ ÉPÍTŐMUNKÁSOKÉRT!