Csendes Percek január 24.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2006. január 24. kedd                         

Zsolt 78,1-7.

1 Ászáf tanítókölteménye. Figyelj, népem, tanításomra, fordítsátok
felém fületeket, amikor beszélek!
2 Mert példázatra nyitom számat, ősrégi titkokat akarok hirdetni.
3 Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk,
4 nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az ÚR
dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt.
5 Intelmeket írt Jákób elé, tanítást adott Izráelnek, és megparancsolta
őseinknek, hogy adják azokat tovább utódaiknak.
6 Tudja meg ezt a jövő nemzedék, a születendő fiak, és ha felnőnek,
beszéljék el fiaiknak,
7 hogy Istenbe vessék bizalmukat; ne felejtsék el Isten nagy tetteit,
és tartsák meg parancsolatait.

                           A HIT LECKÉJE
                            

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden
utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényedet. (Péld 3,5-6)

Amikor elsőéves voltam a főiskolán, nehézséget okozott, hogy eldöntsem,
fő szakomnak melyik tantárgyat válasszam. Közgazdaságtan
professzoromhoz, dr. Gottfriedhoz mentem, hogy beszéljek vele
aggodalmaimról. Csendesen végighallgatott. Amikor befejeztem a
beszédet, előrehajolt az asztala mögül, és egyszerűen ezt mondta:
"Tudja, Nicole, mi az Ön problémája? Ön akarja irányítani az életét;
engedje, hogy Isten irányítsa azt!" Megdöbbentem. Szakmai tanácsért
mentem hozzá, nem lelkigondozásért. Hónapokkal később, sok imádság után
a történelmet választottam fő szakomnak, és békét találtam.
Visszatekintve látom Isten munkáját szakmai elbizonytalanodásom
közepette. Hiszem, hogy Isten a professzoromat használta arra, hogy
megragadja a figyelmemet és elmondja, hogy bízzam benne és engedjek
neki. Bár egy szak kiválasztása nem határozza meg a hosszú távú sikert,
választott tantárgyam jó irányba formálta az életemet, és formálja most
is.
Amikor dr. Gottfrieddel beszélgettünk, nem tudtam, hogy mit tartogat a
jövő számomra. Még mindig nem tudom. De ő tanított meg, hogy teljes
szívemből bízhatok Istenben, mert ő "egyengetni fogja ösvényemet".

Imádság: Köszönetet mondunk, Istenünk, azokért, akik vezetnek minket,
és a te örökké tartó hűségedért. Ámen.

Mi talán nem tudjuk, hogy merre tartunk, de Isten igen.
Nicole Corlew (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK A FŐISKOLAI HALLGATÓKÉRT ÉS TANÁROKÉRT!