Csendes Percek január 7.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2006. január 7. szombat                        

Zsolt 27.

1 Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek
ereje az ÚR, kitől rettegnék?
2 Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy
marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
3 Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is
rám, én akkor is bizakodom.
4 Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában
lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és
gyönyörködhessem templomában.
5 Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas
kősziklára helyez engem.
6 Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve
mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
7 Halld meg, URam, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg!
8 Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed
elé járulok, URam!
9 Ne rejtsd el előlem orcádat, ne utasítsd el haragosan szolgádat! Te
vagy az én segítségem, ne vess el, ne hagyj el, szabadító Istenem!
10 Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.
11 URam, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim
vannak!
12 Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám,
bosszút lihegnek.
13 De én hiszem, hogy még meglátom az ÚR jóságát az élők földjén.
14 Reménykedj az ÚRban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az ÚRban!

                         A FÉLELEM KIŰZÉSE
                          

Világosságom és segítségem az Úr, kitől félnék? (Zsolt 27,1)

Életemnek volt egy olyan periódusa, amikor minden reggel rossz
közérzettel és félelemmel tele ébredtem fel. Férjem elvesztette
munkahelyét, jómagam harmadik gyermekünket hordtam szívem alatt. Nem
volt semmilyen biztosításunk, és pénzünk sem, hogy a számláinkat
kifizessük. Rettegtem attól, hogy a gyerekeim szükségleteivel
szembesüljek, hogy elveszítjük fejünk fölül a tetőt, féltem a szülés
körül adódó komplikációtól, és számtalan egyéb bizonytalanságtól.
Ezalatt a rettegéssel teli időszak alatt újra és újra a 27. zsoltárt
olvastam. Ismételgettem, forgattam magamban, hangosan énekeltem.
Bármikor előjött félelmem, a zsoltár szavait idéztem. Megtanultam magam
elé vetíteni Krisztust, ahogy fogja a kezem, s amint belehelyeztem
magam az ő jelenlétébe, félelmem eltűnt. Hamarosan megértettem, hogy
sem a pénz, sem az orvosok, de még egy biztos munkahely sem tud
megmenteni. Egyedül Krisztus az Üdvözítő. Egyedül az ő világossága az,
ami elűzi a félelmet és eléri legsötétebb zugainkat. Átadtam neki
félelmemet, és cserébe az ő békességét kaptam.

Imádság: Istenünk, amikor a félelem kezd eluralkodni raj-tunk, segíts
emlékeznünk arra, hogy nagyobb vagy mindentől és mindenkitől. Ámen.

Isten felajánlja békességét a félelmetes időkben.
Anita Estes (New York, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ IJESZTŐ HELYZETBEN LÉVŐKÉRT!