Csendes Percek január 6.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2006. január 6. péntek                        

Lk 2,21-33.

21 Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus
nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja
méhében megfogant. 22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes
törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy
bemutassák az Úrnak, 23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy
"minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;" 24 és hogy
áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy
pár gerlicét vagy két galambfiókát." 25 Íme, élt egy ember
Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt,
várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a
kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem
látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és
amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény
előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:
29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30
mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden
nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és
dicsőségül népednek, Izráelnek." 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla
mondottakon.

                         A JÖVŐ NEMZEDÉKEI
                          

(Simeon) azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg
addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. (Lk 2,26)

A széles körben elterjedt erőszak és kétségbeesés idején sok ember
olyan pozitív jeleket keres, amelyekből látható, hogy Isten munkálkodik
a világban, és a jövő a kezében van. Az első században, Simeonra is
érvényes volt ez. Amint idősödött, vágyakozott Isten kiválasztottjának,
a Messiásnak megjelenésére.
Egy nap Mária és József elvitték a kis Jézust Jeruzsálembe, hogy
bemutassák az Úrnak. Simeon karjába vette a gyermeket, és dicsőítette
Istent. Végül azt mondta, hogy most már békében meghalhat, mert látta
az Úr dicsőségét.
Manapság olyan érzésem van, mint egykor Simeonnak. Nemrégiben egy
Amerikát bejáró ifjúsági kórust hallgattam nashville-i belvárosi
templomunkban, élveztem a sok évszázados énekek lelkes tolmácsolását.
Szívem reménységgel és örömmel telt meg. Nyolcvan éves vagyok, és
megértettem hogy ez a sok fiatal itt tovább viszi a keresztyén
életformát és hitvallást a jövőbe. Simeonhoz hasonlóan dicsőítettem az
Urat. Még szeretnék élni egy pár évet, de már nem aggódom, mert láttam
fiatal keresztyéneket, akik továbbviszik a jó hírt az őket követő
nemzedékeknek.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy hűségesen tanúskodjunk szeretetedről
egész életünkön át. Nyisd meg szemeinket és szívünket, hogy a jövő
felől reménységünk legyen. Ámen.

Krisztus követői hordozzák a reménység üzenetét nemzedékről nemzedékre.
Fred Cloud (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ IFJÚSÁGI KÓRUSOKÉRT!