Csendes Percek augusztus 22.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2006. augusztus 22. kedd                       

Róm 4,16-25.

16 Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből
legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára:
nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is.
Ő mindnyájunk atyja 17 Isten színe előtt, ahogyan meg van írva: "Sok
nép atyjává tettelek." Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat,
és létre hívja a nem létezőket. 18 Reménység ellenére is reménykedve
hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: "Ennyi lesz a
te magod!" 19 Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy
százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. 20
Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben
dicsőséget adva Istennek, 21 és teljesen bizonyos volt afelől, hogy
amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. 22 Ezért Isten ezt "be is
számította neki igazságul". 23 De az, hogy "beszámította neki
igazságul", nem egyedül érte van megírva, 24 hanem értünk is, akiknek
majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül
Jézust, a mi Urunkat; 25 aki halálra adatott bűneinkért, és
feltámasztatott megigazulásunkért.

                       REMÉNY ÉS BIZONYOSSÁG
                        

Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. (Zsid
10,35)

Éjjel 11 órakor a vasútállomáson voltam, amikor megszólalt a
hangosbeszélő: "A vonatot töröltük. Elnézést kérünk a
kényelmetlenségért."
A gyerekek sírtak. A felnőttek kétségbe voltak esve, késő éjjel, egy
félig kihalt állomáson, az elutazás reménye nélkül. Azt mondani, hogy
"Elnézést a kényelmetlenségért" majdnem otrombaságnak hangzott. Több
volt ez kényelmetlenségnél.
Lehangoltságomban kinyitottam a Bibliámat, hogy néhány percet
elmélkedéssel töltsek, amikor egy idősebb nő leült mellém. "Ne
keseregjen" - mondta. Elmagyarázta, hogyan tudjuk folytatni utunkat más
közlekedési eszközzel.
Gyakran nem látjuk a megoldást, mert a problémák elborítani látszanak
bennünket. A fenti esetben egy idegen nyitotta meg az ajtót egy másik
lehetőségekhez. Csak várnunk kell és reménykedni az Úrban, aki sosem
hagy el bennünket. Amikor gondok teszik próbára hitünket, megújíthatjuk
reménységünket. Isten, aki bevilágítja ösvényünket, vezetni fog, amint
megoldást keresünk bajainkra.

Imádság: Istenünk, a gondokkal terheltekért könyörgünk. Azért
imádkozunk, hogy reménnyel és bizonyossággal jöjjenek hozzád,
vezetésedet keresve. Ámen.

Az Istenhez fordulás új lehetőségekre nyitja szemünket.
Joel Bello L. (Havanna, Kuba)

IMÁDKOZZUNK AZ UTAZÓ CSALÁDOKÉRT!