Csendes Percek szeptember 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                    2005. szeptember 18. vasárnap                     

ApCsel 3,1-8.

1 Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére,
délután három órára. 2 Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit
napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet
Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. 3
Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba,
alamizsnát kért tőlük. 4 Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és
azt mondta: "Nézz ránk!" 5 Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük
valamit. 6 Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de
amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel,
és járj!" 7 És jobb kezénél fogva felemelte, annak pedig azonnal
megerősödött a lába és a bokája, 8 felugrott, talpra állt, és járt.
Bement velük a templomba is, járkált, ugrándozott, és dicsérte az
Istent.

                         ISTENHEZ KÖZELEBB
                          

Csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti. (Zsolt 23,2-3)

Férjemet katonaként Olaszországba, Pordenone városába helyezték. Új
otthonunkban csupa szívélyes helybéli szomszéd vett minket körül. Úgy
határoztunk, hogy mivel az olasz nyelvben úgysem vagyunk járatosak,
lemondunk a telefonról, rádióról, televízióról, és újságot sem
járatunk. Megvallom, eleinte kissé féltem, hogy ezek nélkül majd
túlságosan magányos leszek. Ehelyett sikerült felfedeznem a nappalok
magányos óráiban Isten kegyelmének új bizonyosságát.
A barátokkal folytatott üres és vég nélküli telefon fecsegések helyett
Istennel osztottam meg új tapasztalataimat, és sok időt szántam a
szomszédaimmal való beszélgetésre. A mesés táj, a piaci forgatag és az
érdekes szomszédság könnyen feledtette velem az örökösen vibráló
tévéképernyőt. Örültem annak a csodálatos új világnak, amit Isten
nyitott előttem.
A hároméves kiküldetés során rengeteget gazdagodtam tudásban és
szeretetben. Rájöttem, hogy azok, amiktől féltem, hogy hiányozni
fognak, valójában a keresztyén élet kiteljesedésének az akadályai
lettek volna. A 23. zsoltár azóta még többet jelent nekem, mert Isten
olyan helyre terelgetett, ahol a lelkem közelebb került őhozzá.

Imádság: Békesség Istene, segíts nekünk felismerni és elhagyni mindazt,
ami elválaszt tőled. Ámen.

Mi akadályoz leginkább, hogy Istenhez közelebb kerüljek?
Mary Emily Dess (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KÜLFÖLDÖN ÉLNEK!