Csendes Percek október 9.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2005. október 9. vasárnap                       

2Kor 9,6-15.

6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet,
bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében,
ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti
az Isten". 8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét
kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel
rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 9 Amint meg
van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké."
10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és
megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."
11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely
hálaadást szül az Isten iránt általunk. 12 Mert ennek a szolgálatnak az
ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat
hálaadásra is indít az Isten iránt. 13 Mert e szolgálat
eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért,
amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a
jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14 És
ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága
bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan
ajándékáért!

                         ISTENFÉLŐ ADAKOZÁS
                         

Azután eljött mindenki, akit a szíve indított, akit a lelke hajtott, és
elhozta az Úrnak szánt felajánlását a kijelentés sátrának
elkészítéséhez, az ott végzendő szolgálathoz és a szent ruhákhoz. (2Móz
35,21)

Néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy ezentúl én is fizetek tizedet.
Akkoriban ezt inkább kötelességnek éreztem, és - mi tagadás - a
nehezemre esett. Folyton arra gondoltam, hogy mi mindenre tudnám
fordítani a pénzt, amit igencsak kemény munkával kerestem. Szóval
nemigen sikerült úgy adakoznom, ahogyan arra az apostol a 2Kor 9,7-ben
figyelmeztet.
Egyszer aztán a lelkipásztorunk a Róm 12-re hívta fel a figyelmemet,
ahol lelki ajándékként szerepel az adakozás. Istenhez fordultam, és
kértem őt, adja meg számomra is ezt a lelki ajándékot. Ettől fogva a
tizedfizetéssel kapcsolatos viszolygásom megszűnt. Sőt, már nem azon
sopánkodtam, amit odaadtam, hanem örömmel tudtam élni azzal, amim volt.
Amikor pedig jobban bekapcsolódtam az egyházi munkába, egészen másképp
kezdtem tekinteni a tizedre. Végül is, én csak egy személy vagyok,
akinek még Isten segítségével is csak bizonyos dolgokra futja. De ha
pénzemet Istennek adom, ő olyan dolgokra tudja fordítani, amikre a
magam erejéből nem lennék képes.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy lehetővé teszed, hogy csodálatos
terveidben segíthessünk. Nyisd meg szívünket, hogy az adakozás nekünk
is áldásunkra váljék. Ámen.

Az adakozás áldott alkalom, és nem kényszerű kötelesség.
Dana Habecker (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ANYAGI TÁMOGATÁST IGÉNYLŐ SZOLGÁLATOKÉRT!