Csendes Percek október 8.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. október 8. szombat                       

Lk 24,13-35.

13 Jézus tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely
Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14 és
beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben
beszélgettek, és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük
szegődött, és együtt ment velük. 16 Látásukat azonban valami
akadályozta és nem ismerték fel őt. 17 Ő pedig így szólt hozzájuk:
"Miről beszélgettek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak. 18
Majd megszólalt az egyik, név szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te
vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott
ezekben a napokban?" 19 "Mi történt?" - kérdezte tőlük. Ők így
válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt,
szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; 20 hogyan adták
át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették
meg. 21 Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt.
De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22 Ezenfelül néhány
közülünk való asszony is megdöbbentett minket, akik kora hajnalban ott
voltak a sírboltnál, 23 de nem találták ott a testét; eljöttek és azt
beszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt hirdették, hogy
ő él. 24 El is mentek néhányan a velünk levők közül a sírhoz, és
mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok beszélték; őt azonban nem
látták." 25 Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti balgák! Milyen rest a
szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! 26
Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így
megdicsőülnie?" 27 És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve
elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. 28 Így értek
el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha
tovább akarna menni. 29 De azok unszolták és kérték: "Maradj velünk,
mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát, hogy velük
maradjon. 30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret,
megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a szemük, és
felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymásnak:
"Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor
feltárta előttünk az Írásokat?" 33 Még abban az órában útra keltek, és
visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a
velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak. 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és
hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

                           MELLETTÜNK VAN
                           

Ekkor így szóltak egymásnak: "Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt
hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?" (Lk 24,32)

Egy hosszú nap végén, a magunk elé tűzött munkát elvégezve fiatal
unokaöcsémmel, hazafelé tartottunk. Ő egyszer csak az utcai forgatagban
felfedezte az egyik iskolatársát. Megtorpant, és üdvözölték egymást.
Azután hirtelen ráeszmélt, hogy elveszített a szeme elől, és hirtelen
egy nagyot kiáltott: "César"!
- Hahó! Itt vagyok, nyugi! - szóltam máris nyugtatólag.
Ahogyan az unokaöcsém a tömegben, úgy mi is gyakran elvétjük az
utunkat. Ha valami elvonja a figyelmünket, kellemetlen helyzetbe
kerülhetünk. Ha csak a körülményekre figyelünk, talán észre sem
vesszük, hogy Isten ott van mellettünk. Ő mindig kész biztosítani
bennünket: "Itt vagyok. Semmi baj!"

Imádság: Szerető Istenünk, segíts minden napon rád tekinteni, és
félretenni azokat a dolgokat, amik elvonják rólad a figyelmünket.
Emlékeztess minket arra, hogy te mindig közel vagy. Ámen.

Isten ma ezt üzeni: "Itt vagyok melletted, légy egészen nyugodt!"
César A. Matos (Barahona, Dominikai Köztársaság)

IMÁDKOZZUNK AZ ELTŰNT GYERMEKEKÉRT ÉS A CSALÁDJAIKÉRT!