Csendes Percek február 4.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2005. február 4. péntek                        

1Kir 19,4-12.

Illés pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy
rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most
már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután
lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal
érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor
föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy
korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala
másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél,
mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, és
annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten
hegyéig, a Hórebig. Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az
éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt,
Illés? Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért,
mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat,
prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az
én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a
hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél
szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem
volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem
volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem
volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.

                          GYENGÉD VEZETÉS
                           

Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok,
se jobbra, se balra ne térjetek le! (Ézs 30,21)

Göröngyös volt az út, míg az Úrhoz tértem, de miután otthonra találtam
egy gyülekezetben, az úrvacsorai szolgálatban való közreműködésre
kaptam bátorítást. Az első alkalommal, mikor a lelkészünknek
segítettem, zavarban voltam és bizonytalan. Amíg a másik két úrvacsorai
csoport előre ment, addig én a lelkésszel együtt odavittem az
úrvacsorát azokhoz, akik nem tudtak előre jönni az oltárhoz.
Mivel én vittem a kenyeret, így fura mód Ron lelkész előtt találtam
magam. Halkan, hátulról a fülembe súgva és finom érintésekkel
irányított, anélkül hogy ezt bárki más észrevette volna. Korábbi
kényelmetlen érzésem tovaszállt, amikor láttam, hogy lelkészünk
tudatában van annak, hogy irányításra és vezetésre van szükségem. Azon
a délelőttön a gyülekezetben minden egyes emberrel együtt átélhettem az
úrvacsora csodálatos élményét.
Nem sokkal később felismertem, hogy Isten is hasonlóképpen cselekszik.
Amikor hitből teszünk egy lépést előre, ő halkan fülünkbe "súgva", vagy
gyengéd "érintésekkel" vezet bennünket hol erre, hol arra életünk
útjain. Rajtunk múlik, hogy megfogadjuk-e tanácsait, és átadjuk-e neki
életünk irányítását.

Imádság: Drága Istenünk, segíts felismernünk minden esetben a te
szerető, isteni irányításodat. Ámen.

Isten szelíden, csöndesen és szerető szívvel irányít.
Rosalyn Phillips (Kalifornia, USA)

IMÁDKOZZUNK A VEZETÉSRE VÁGYAKOZÓKÉRT!