Csendes Percek oktober 22.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

               2004. október 22. péntek

Ahogyan a test egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi 
tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a 
Krisztus is. Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy 
testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár 
rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel 
itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem 
sokból. Ha ezt mondaná a láb: "Mivel nem vagyok kéz, nem 
vagyok a test része", vajon azért nem a test része-e? És ha 
ezt mondaná a fül: "Mivel nem vagyok szem, nem vagyok a test 
része", vajon azért nem a test része-e? Ha a test csupa 
szem, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás, hol lenne 
a szaglás? Márpedig az Isten rendezte el a tagokat a 
testben, egyenként mindegyiket, ahogyan akarta. Ha pedig 
valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így bár sok a 
tag, mégis egy a test. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs 
rád szükségem", vagy a fej a lábaknak: "Nincs rátok 
szükségem!" Ellenkezőleg: a test gyengébbnek látszó részei 
nagyon is szükségesek, és amelyeket a test tisztességtelen 
részeinek tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük 
körül, és amelyek ékesség nélkül valók, azok nagyobb 
megbecsülésben részesülnek: az ékeseknek azonban nincs erre 
szükségük. Isten szerkesztette így a testet egybe: az 
alacsonyabb rendűnek nagyobb tisztességet adva, hogy ne 
legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen 
gondoskodjanak egymásról a tagok. És így ha szenved az egyik 
tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül 
az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.
1Kor 12,12-26.

               EGYÜTT ÖRÜLNI MÁSOKKAL

Akkor örvendezünk győzelmednek, és zászlót emelünk Istenünk 
nevében. (Zsolt 20,6)

Nem ismertem meg a hangját a telefonban, de amikor 
bemutatkozott, rögtön tudtam kicsoda. Több mint harminc év 
telt el azóta, hogy utoljára láttam. Valaha jó barátok 
voltunk, de ahogy az gyakran lenni szokott, a tanulás és a 
munka különböző irányba sodort minket. Ma ezer mérföldre 
lakunk egymástól.
Egy óráig beszélgettünk, felidéztük három évtized 
eseményeit. Nyilvánvaló volt, hogy a barátom élete, 
legalábbis emberi mérce szerint, sokkal sikeresebb volt, 
mint az enyém.
Amikor elbúcsúztunk, néhány percig csendben ültem. Azután 
elkezdtem örvendezni. Isten gazdagon megáldotta a barátom 
életét, és nagyon "látványos" szolgálatba állította. Isten 
az én életemet is gazdagon megáldotta, bár engem látszólag 
kisebb és kevésbé észrevehető helyen használt fel. Azon 
vettem észre magam, hogy Istent dicsőítem mindkettőnk életéért.
Emlékszem, volt idő, amikor egy ilyen beszélgetés 
önsajnálatot és féltékenységet ébresztett volna bennem. 
Milyen csodálatos szabadság, hogy őszintén tudunk örülni 
mások sikereinek! Krisztus valóban megváltoztatja a 
szívünket, és segít, hogy Krisztus testének tagjaiként 
megtaláljuk önmagunkat.

Imádság: Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy megváltoztatod az 
életünket. Hálásak vagyunk neked azért, hogy együtt tudunk 
örülni áldásaidnak mindannyiunk életében. Ámen.

Kinek az életéért dicsőítem ma Istent?
              Robert E. Rogers (Delaware, USA)

IMÁDKOZZUNK A RÉGI BARÁTOKÉRT!