Csendes Percek december 21.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2004. december 21. kedd                        

Zsolt 46,1-12.

A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra.

Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a
nyomorúságban.

Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger
mélyébe;

ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a
hegyek. (Szela.)

Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent
hajlékait. 

Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. 

Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a
föld.

A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.

Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel
szét, harci kocsikat éget el.

Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak
a népek, magasztal a föld. 

A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)

                       A HIT A MI MENEDÉKÜNK
                        
Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a
nyomorúságban. (Zsolt 46,1)

A kislányom súlyos beteg lett. Sürgősen be kellett szállítani az intenzív
osztályra, ahol az orvosok azonnal lélegeztető gépre kapcsolták, hogy
életben tartsák. Nem tehettem semmit érte, és a fájdalmait sem tudtam
megszüntetni.

Magára hagytam, és elrohantam a kórház kápolnájába, ahol teljesen egyedül
lehettem. Lerogytam egy székbe, szinte őrjöngve, sírni kezdtem, amíg el
nem fogytak a könnyeim. Teljesen kimerültem, és tehetetlennek éreztem
magam, amikor egy belső hang arra emlékeztetett, hogy imádkozni még
tudnék. Meghajtottam fejemet, és lányom életét Isten kezébe tettem.

Imádság közben ismerős zsoltárversek jutottak eszembe. A szószéken lévő
Bibliából kikerestem a 23. zsoltárt. Ez a gyűrött és szakadozott oldal a
negyedik versnél alá volt húzva: "Ha a halál árnyéka völgyében járok is,
nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy."

Hirtelen nagy nyugalom töltött el. Ahogy visszatértem a lányomhoz, tudtam,
hogy Isten van vele és velem, és így nincs mitől félnünk. Menedékre leltem
hitemben. A csendben Isten megismertette magát velem. Tudom, hogy hitem át
fog segíteni a "halál árnyéka völgyén." 

Imádság: Drága Istenünk, vezess ki minket a sötétség völgyéből a te
üdvösséged világosságába. Ámen.

Isten velünk van az élet legsötétebb időszakaiban is.



Diane Richard Buchanan (Alberta, Kanada)

IMÁDKOZZUNK A BETEG GYERMEKEK SZÜLEIÉRT!