Csendes Percek december 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2004. december 12. vasárnap                      

Lk 13,10-17.

Egyszer valamelyik zsinagógában tanított Jézus szombaton. Íme, volt ott
egy asszony, akiben betegség lelke lakott tizennyolc éve, és annyira
meggörnyedt, hogy egyáltalán nem volt képes felegyenesedni. Amikor Jézus
meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: "Asszony, megszabadultál
betegségedből." És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és
dicsőítette az Istent. A zsinagógai elöljáró azonban megharagudott, hogy
szombaton gyógyított Jézus, és így szólt a sokasághoz: "Hat nap van,
amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne pedig
szombaton!" Az Úr így válaszolt neki: "Képmutatók, vajon szombaton nem
oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem
vezeti-e ki itatni? Hát Ábrahámnak ezt a leányát, akit tizennyolc éve
megkötözött a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a kötelékből
szombaton?" Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de
az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez.

                          A SÉRÜLT BÁRÁNY
                           
Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd! (Péld
3,27)

Amikor néhány évvel ezelőtt az egyik rokonom farmján voltunk, hároméves
fiammal elmentünk sétálni. Az egyik akolban találtunk egy bárányt, aki egy
speciális ketrecben feküdt a földön. Amikor meglátott minket, elkezdett
ugrándozni. Nem volt rajta külső sérülés, de a mozgásából egyértelműen
látszott, hogy beteg. 

Ennek a sérült állatnak a látványa visszariasztott, szánalomnak még csak
nyomát sem éreztem. Ha ennek az állatnak olyan kevés esélye van a
gyógyulásra, minek kell megtartani? A különleges gondoskodás csak idő- és
pénzpocsékolás. 
Hirtelen észrevettem, hogy a fiam mellé állt, felvett egy kis szénát, és
felé nyújtotta. Az állat megnyugodott, és odahajolt, hogy elvegye az
ennivalót. 
Ahogyan ezt láttam, Isten a szívemhez szólt. A bárány önmagamra
emlékeztetett. Én is béna voltam, tele bűneim sebeivel, és képtelen voltam
magamon segíteni. De Krisztus utánam nyúlt. Az én sebeim sem láthatók,
mégis léteznek. Egy gyermek részvéte és szeretete emlékeztetett arra, hogy
semmi sem szakíthat el minket Isten szeretetétől.

Imádság: Drága Istenünk, nyisd meg szívünket a te akaratod felé. Segíts,
hogy a te nevedet dicsőíthessük mindenben, amit teszünk. Ámen.

Isten nem riad vissza a sebeinktől és a gyengeségeinktől.
Chuck Hudspath (Illinois, USA)

IMÁDKOZZUNK A FARMOKÉRT ÉS A FARMEREKÉRT!